Cazul Agache reflectat de ziarul ”Székely Hírmondó”
Mass Media - Mass Media maghiară - Presa Scrisă

***************************

10 éve írtuk

Álforradalmárok

Kézdivásárhely lakói megdöbbenve és felháborodva értesültek arról, hogy tíz évvel a rendszerváltás után, december 22-én a prefektúrán díszoklevelet és kitüntetést adtak át azoknak az álforradalmároknak – volt milicistáknak –, akiknek igazán semmi közük sem volt a forradalmi eseményekhez, szabályosan bitorolják az 1990/42 számú törvény előírásaiból származó előnyöket. Agache mártírhősi címén kívül Iliescu, egykori államfő sebesült harcosi címet adományozott mindazoknak, akik „az 1989-es forradalom győzelméért harcoltak”: a Kézdivásárhelyen szolgáló, megvert milicistáknak, akik a kommunista rendszert védelmezték, akik a néptömeg ellen léptek fel. Hogy ezek a volt milicisták mitől lettek forradalmárok, nehéz kitalálni, hiszen az ég világán semmi közük nem volt a „győzelemhez”, annyi érdemük lehetett talán, hogy a néptömeg megverte őket.

(Székely Hírmondó, 2000. január 7-13.)

Irta: SZH

2010-01-16

***************************

Így láttam én 1989 decemberét…

Az 1989-es decemberi események kapcsán indított felhívásunkban arra kértük olvasóinkat, segítsenek nekünk és mindenkinek tisztábban látni: írják meg, hogy miként élték meg a „forradalom” napjait. Mit tudnak a megyénkben történtekről, eseményekről, szereplőkről. Mondjuk el együtt, hogy mi is történt 1989-ben! Olvasóink a tőlük megszokott receptivitással fogadták a kezdeményezést, a felhívásnak többen is eleget tettek. Leveleket kaptunk Sepsiszentgyörgyről, Kézdivásárhelyről, Kovásznáról, Nagyborosnyóról, Zágonból, ám volt, aki nem vállalta a közlést. Az általuk leírtakban felelevenednek azok az eseménydús, történelmi jelentőségű napok, úgy, ahogyan azt vidékünk lakói megélték. Ezekből a beszámolókból született az alábbi összeállítás.

Kellemes karácsonyt – 1945 óta először”

December 17-e vasárnapra esett, amit igyekeztem jól kihasználni, mivel kivételesen egész nap volt áram. Megcsináltam a nagytakarítást karácsonyra, minden a megszokott mederben folyt. Hogy megpihenjek, bekapcsoltam a rádiót: a Szabad Európánál kötöttem ki. Közben kisiettem, egy pár krumplit odatettem főni vacsorára. A láng fölszökött, lejjebb akartam csavarni, de a kezem a levegőben megállt, a vér is az ereimben. Lövéseket hallok! Igen, lövést, tömegzúgást, mindenféle nyelven nők, férfiak, gyermekek visítanak, de úgy, mintha ölnék őket. Majd egy géppuska sortüze elnémít minden zajt, hirtelen halálos csend lesz. A fejemhez kapok, valami baj van velem? Az ablakhoz sietek, kutatva nézek szét a téli estében, de az emberek békésen járnak. Te jó Isten, mi van? Mi történhetett? Mintha Temesvárt emlegettek volna. Nem, nem lehet, drága szülővárosom, rokonaim, barátaim... De. Dübörögve, mindent eltiporva jönnek a tankok, fenn pedig madarak módjára a helikopterek, és lőnek, egyre csak lőnek Temesváron! (…)

December 22-én a bukaresti rádióban N. Ceausescu beszédét sugározzák: „temesvári huligán elemek okozták a zavargásokat”. Temesvári huligán elemek? A százezres tömeg, amely kenyeret, meleget, emberhez méltó életet követel? Közben elkészülök, és megyek dolgozni. Ez alatt Sepsiszentgyörgyön a pártház és a Bodok szálló közötti téren a tömeg gyűl, és azt kérdezi: mi van Temesváron? A sorok mind szorosabbá válnak, a hurrogások, kiáltozások közben észreveszik, hogy a szálloda tetején géppisztolyok ágaskodnak.

Mi itt, Kovásznán aránylag csendben kezeljük a betegeket, a fürdőző vendégeket, akik már sejtenek dolgokat. Rá egy napra a munkahelyemen sírnak a kolléganőim, aggódnak gyermekeikért, saját magukért, suttogják Kézdivásárhelyt, Sepsiszentgyörgyöt, a lavina Tőkés László elhurcolásával megindult. Kis, elemes rádiómban megszakad a zene, valami recsegés, majd kiált valaki: a Jóisten segítségével ideértünk a rádióhoz, itt vagyunk a 4-es stúdióban, győztünk! Testvéreim, szabadok vagyunk! A Ceausescu-klán fut, menekül!

Földbe gyökerezett lábakkal állunk, és elkezdünk sírni. Munka után, ahogy a központba érek, a tömeg már letépte a plakátokat, a néptanácshoz ment, ahol a polgármesternő az alkalmazottakat hazaküldte, maga állt a nép elé: mondják meg szemébe, mivel bántotta meg őket. Egy nő lépett hozzá, és lekevert egy pofont – csak ők ketten tudhatják az okát.

A milícián a főnök az embereivel kiállt a kapu elé, szembe a néppel. Azt, aki nem emberségesen viselkedett, azt levetkőztették, rangját letépték és a szájába tömték, a sebeikből szivárgó vért felnyalatták velük, ahogy ők is tették azelőtt a kihallgatások során. Emberáldozat nem esett. (…) December 25. Nagyon fáradt vagyok a sok feszültségtől, félelemtől. A tévé képernyőjén gyertyákkal feldíszített fenyőág, és három nyelven, románul, magyarul és németül kívánnak kellemes karácsonyi ünnepeket. Ez nem lehet igaz, hihetetlen! Az egész ország népének karácsonyt? 1945 után először. Le kell üljek, összekulcsolom a kezem, és sírok, egyre csak sírok…”

Czoppelt Júlia, Kovászna

Térdig ért a vér az úton”

Édesanyaként nagyon nehezen éltem át ezt a szörnyű eseményt, mivel 1989. március 24-én fél perc alatt hagyott itt minket édesapánk, a fiam rá hat hétre bevonult katonának Temesvárra. Engem akkor ért az első szívinfarktus, így az eskütételre nem tudtam elmenni, csak a férjem volt ott. Később, november közepén nekiindultunk, hogy meglátogassuk, és mivel este érkeztünk Temesvárra, szállást kerestünk. Végül egy román fiatalembernél pihentünk meg, mert fiunkat kivitték a magyar határhoz, így kora reggel indultunk tovább. Szállásadónk figyelmes ember volt, kérdezgetett minket, hogy mi történik felénk. Látva, hogy csodálkozunk, közölte, már nincs sok hátra, és a saját népe fogja kivégezni Ceaușescut. Már a nyáron akarták Szinaján, de nem sikerült.

Mi csak néztük és hallgattunk. (Később láttuk az illetőt a televízióban, amikor a savval leöntött halottakat ásták ki: ő állt a kapuban, és nézte, hogyan csomagolják ki a holttesteket.) Mindez novemberben történt, nekünk decembert emlegette szállásadónk. Nagyon ideges voltam, mindig a rádiót hallgattam, televíziót néztem, és azt kívántam, bár semmi ne történne, hiszen ott volt a gyermekem.

A szentgyörgyi kenyérgyárban dolgoztam, december 16-án délutános voltam, amikor Temesváron megmozdult a föld. Ettől a perctől a leveleim visszajöttek, távirataim szintén, mindenik pirossal áthúzva, azzal a megjegyzéssel: soldatul nu figurează la noi (a katona nem szerepel a nyilvántartásunkban). December végén telefonált a fiam, hogy küldjek ennivalót és vizet Bukarestbe, mert minden le van mérgezve, így tudtam meg, hogy áthelyezték. A férjem egy héten kétszer megtette az utat. (…)

Amikor január első napjaiban meglátogattuk, elmondta: azért kért enni, mert a tisztjük megvizsgáltatta a töltött káposztát, amit egy öregasszony hozott, de le volt mérgezve. Egy darab kenyérért kínálgatták a puskát az emberek. Nézzétek meg jól ezt az utat, mondta, itt taposták halomra az embereket a tankok, éjszaka hordták a kocsik a halottakat, amikor a daru felemelte, lábak, kezek, fejek lógtak, azért van közös sírjuk, mert térdig ért a vér az úton. Éjszaka a tűzoltó kocsik mosták az utat…

Ez röviden, amit átéltem másfél hónap alatt, csak fél szemmel aludtam, hogy mindig halljam és lássam, mint mond a televízió. A főváros pedig úgy nézett ki, mint egy nyolcfokos földrengés után! Itt nálunk ahhoz mérten semmi nem volt, még akkor sem, amikor Sepsiszentgyörgy főterén álltunk, és a cserepek alól a géppuskák csöve kikandikált ránk. Nem éreztük a félelmet, csak azt tudtuk, hogy segíteni kell… és sütni. Egy kemény hét után a kenyeres autók libasorban vonultak fel a városban, teli friss, ropogós kenyérrel.

Kovács Márta, Nagyborosnyó

Béke és szabadság, lesz nálunk igazság”

Emlékszem, a december 15-öt követő napokban Kézdin is olyan határozat jelent meg, hogy öt tagnál nagyobb csoportosulás nem alakulhat ki a város területén. Én a néptanácsnál dolgoztam akkoriban, mint közgazdász, irodánk az emeleten volt, ablakkal a központ felé. 10 óra körül gyülekezni kezdtek az emberek, ekkor hazavittem az autómat, nehogy kár érje. Amint gyalogoltam vissza, a szigetelőgyártól elindult tömeg már a központi könyvesboltban garázdálkodott. Betörték a kirakatot, kidobálták a könyveket, főleg a Ceaușescu könyveit, és a politikai témájúakat, és az úton égették.

Ezután bementek a városi pártbizottság és néptanács épületébe, ahol vandál módra garázdálkodtak. Ahogy közelítettem, láttam, hogy kidobálták a kisebb bútorzatot, az aktákat, és az alkalmazottak holmiját. Már nem volt mit tennem, hazamentem. Útközben megtudtam, hogy a milícia-alkalmazottakat verik, pofozzák, kergetik. Főleg Agachet kereste a nép. Bent, a milícia udvarán sorba állították a miliceket, lehúzatták a cipőjüket, és mezítláb szalutáltatták, megpofozták, fenéken rugdosták. Könnyű volt, mert a milicistáknak nem szabadott a tömegbe lőniük, talán a fegyverük is el volt véve.

Jelzem, a nép fővezére K. volt, a környék legnagyobb verekedője, többszörös börtöntöltelék. ő direkt arra ment, hogy bebörtönözzék, mert ott szállása, étele, ruhája biztosítva volt. ő tűzte ki a fekete zászlót is a tanács épületére, viszont amikor Becsek Antal elvtársat ki akarták lógatni az ablakon, mint városi párttitkárt és néptanácselnököt, ő volt, aki ezt megakadályozta.

Miután mindent összetörtek és kidobálták az iratokat, a tömeg szétoszlott. Hogy ad-hoc módon zajlottak nálunk az események, az is igazolja, hogy nem csak a pártaktákat tették tönkre, hanem sok szükséges iratot is. Végül mindenki hazatért a családjához – ekkor a fő gondot a „terroristák” jelentették. A televízióban hallottak alapján mindenki nagyon félt tőlük, annyira, hogy majdnem egymásban is kételkedtünk.

Az akkoriban létező munkásgárda is próbált segíteni a népnek, a jelentkező fiataloknak fegyvereket osztottak ki, hogy a város öt kijáratánál ellenőrizzék az autóforgalmat, a terroristák végett. A Ceausescu elfogását követő napokban, egészen a meggyilkolásáig nagy volt az öröm az egész országban, és nálunk is. Dudáltak az autók, szóltak a harangok, az emberek lyukas zászlókat lengettek. Örültek és sírtak örömükben, hogy talán mégis másképp fordul a világ kereke…

***

Egy epizód, ami velünk történt azon az estén: családommal és szomszédokkal tartózkodtunk otthonomban, azzal, hogy senkinek nem nyitunk ajtót, amíg meg nem bizonyosodunk, hogy nem idegen. S mit ad Isten, valaki kopog, és a nagyobbik fiam szökik is, hogy kinyissa, anélkül, hogy megnézze, ki az. Ahogy az ajtót megnyitotta, az illető be is törtetett. Egy pizsamás, házicipős, idegen valaki. Kérdésünkre, hogy mit keres itt, összevissza válaszolt: kergetik a terroristák. Kihívtuk a rendőrséget, majd némi vallatás után visszavitték a kórházba az illetőt, mert onnan szökött meg. A régi sebészet alatti teremben felszerelt televízióban látta, hogyan lőnek a terroristák, és próbált menekülni tőlük.

Máthé Ferenc, Kézdivásárhely

B. István kézdivásárhelyi olvasónk az egyetlen, akitől az 1989-es háromszéki eseményeket megörökítő fényképeket kaptunk, a saját készítésű felvételek december 23-án készültek. Az akkor mindössze 17 éves fiatalember barátaival együtt vágott neki a céhes városnak, megörökíteni a helyszíneket. December 22-én a sok ezer emberrel együtt ő is végigélte az eseményeket: a szülői tiltás ellenére vonultak ki a főtérre, a felfokozott hangulat, a rendkívüli történések a fiatalabb korosztályba tartozók számára is egyértelművé tették: aznap történelmet ír az ország.

December 22-én puskaporos hordóvá vált a város, amint fogalmazott: a nép haragját lehetetlen volt feltartóztatni, több évtized dühe, megaláztatása tört fel az emberekből, amit nem lehetett kordában tartani. A fiatalember tanúja volt a könyvesboltok szétverésének, a milícia felégetésének, az akkori néptanács előtt összegyűlt tömegben hallgatta a beszédeket, és látta azt is, ahogy a megtorlás utoléri azokat az embereket, akik nagyon sok ember életét keserítették meg.

Leírhatatlan a felszabadultság érzése, ami akkor eltöltött minket, aminek a mi baráti társaságunk számára egyik nagy örömet szerző hozadéka volt, hogy végre szabadon motorozhattunk, ami korábban tilos volt. Első gondolatunk, – és azt hiszem nem csak nekünk –, az volt, hogy végre utazhatunk külföldre – erre amint lehetőség adódott, sort is kerítettünk, a baráti körünkből azonban mindössze ketten választották a végleges kitelepedést.

Irta: Farkas Imola

2009-12-23

***************************

A hét számokban

5000 euróra pereli Strasbourgban a román államot Agache Aurel Dionisie, amiért elmulasztotta kérni az Agache-per Magyarországra menekült elítéltjeinek a kiadását.

Irta: SZH

2009-09-09

***************************

10 éve írtuk

Piacon az Agache-per

Nagyszámú közönség előtt mutatták be június 4-én a Vigadó földszinti kiállítótermében Iochom István Kísért a múlt Székelyföldön. Az ún. Agache-ügy története című könyvét, amit a Székely Hírmondó kiadója jelentetett meg. Az eseményen a szerző, a kiadó képviselői mellett jelen volt a perben vádolt Héjja Dezső, Paizs Ottó, valamint Filip Orbán Daniella Kamilla édesapja, Orbán András is.

(Székely Hírmondó, 1999. június 11-17.)

Irta: SZH

2009-06-09

***************************

10 éve írtuk

Bűne, hogy magyar

1999. február 15-én a 70-es számmal jelölte a bukaresti törvényszék az ún. Agache-perben hozott ítéletet. A vádlottak összesen 18 év börtönbüntetést kaptak, emellett sokmilliós kártérítés kifizetésére kötelezték őket. Héjja Dezsőt az elsőfokú ítéletben 4 év börtönbüntetéssel sújtották. Héjja nem ismerte el az ellene felhozott vádakat, egyetlen bűne csak az lehet, hogy magyarnak született – vallotta.

Koszovói menekültek

Gheorghe Tatu prefektus bejelentette: Kovászna megyében is szándékoznak fogadni jugoszláviai menekülteket. Lehetőség van arra, hogy 100-150 rászorulót megfelelően elszállásoljanak. Erre a célra a málnásfürdői Olt szállót, két villát, valamint az előpataki szállodát jelölték ki.

Nem lesz városünnep

A polgármesteri hivatal szóvivője arról tájékoztatott, a szűkös költségvetés miatt nem szervezik meg a Kézdivásárhelyi Napokat. A polgármesteri hivatal nem zárkózik el a szervezéstől, nyilatkozta a szóvivő, csak sajnos, nem rendelkezik a szükséges pénzösszeggel.

(Székely Hírmondó, 1999. április 30-május 6.)

Irta: SZH

2009-04-28

***************************

10 éve írtuk

8041 támogató

Az Agache-perben elítéltek érdekében 1999. február 26-án kezdődött el az aláírásgyűjtés, a három éhségsztrájkoló, Paizs Ferenc, Paizs Margit és Boldizsár Béla 72 órás tiltakozása után. Az akciót március 30-án zárták le. Kézdiszékről 5855, Orbaiszékről 622, Barótról 709, Sepsiszentgyörgyről pedig 855 személy biztosította együttérzéséről, támogatásáról az érintetteket.

Naponta hét haláleset

Romániában naponta 7 személy veszti életét tuberkulózis miatt, ezzel Európában a kétes dicsőségű első helyen áll. Leginkább azokban a megyékben magas a betegek száma, ahol alacsony az életszínvonal. Az országban évente mintegy 25 ezerrel nő a tbc-sek száma, a fertőzésnek a 40-50 év körüliek vannak leginkább kitéve.

(Székely Hírmondó, 1999. április 9-15.)

Irta: Farkas Imola

2009-04-08

***************************

10 éve írtuk

Fejlemény az Agache-ügyben

Tamás Sándor képviselő sajtótájékoztatón közölte: eleget tett azon ígéretének, hogy az Agache-perben elítéltek helyzetéről számos magyarországi politikusnak, hazai egyházi és politikai tisztségviselőnek, újságírónak küld tájékoztató levelet. Filip Orbán Daniella Kamilla, az Agache-perben elítélt vádlottak egyike, aki 1991 óta Magyarországon él, a Kossuth Rádiónak azt nyilatkozta: inkább öngyilkos lesz, minthogy visszatérjen Romániába.

(A Budai Központi Kerületi Bíróság végleges és jogerős döntést hozott a Budapesten élő Filip Orbán Daniella Kamilla ellen Aurel Dionisie Agache által benyújtott kényszer-végrehajtási kérésről. A végzés 2009. február 23-án emelkedett jogerőre – a szerk.)

Újabb elbocsátás

1989 decemberében 2104 alkalmazottat tartottak nyilván a kézdivásárhelyi EL-CO Rt.-nél, az első tömeges elbocsátásra 1992-ben került sor; akkor 254 személy vált munkanélkülivé. Fél évvel a 20. születésnap után újabb elbocsátások következtek: miután 1998 szeptemberében 141 alkalmazottól váltak meg, ezúttal 212 személy lett munkanélküli a 9-es sürgősségi kormányrendelet értelmében.

(Székely Hírmondó, 1999. március 26-április 1.)

Irta: SZH

2009-03-24

***************************

10 éve írtuk

Meddig tűr a város?

1999. február 23-án Paizs Ferenc, Paizs Margit és Boldizsár Béla éhségsztrájkot kezdett, tiltakozásul az Agache-perben hozott ítélet ellen. A családtagok (Paizs Ottó felesége és fia), valamint az önkéntes kérik Paizs Ottó és Héjja Dezső börtönbüntetésének eltörlését, mivel mindketten súlyos betegek. Az 1989 decemberében Kézdivásárhelyen történtek miatt nem lehet 3-4 embert kiragadni és ártatlanul elítélni 10 év után – nyilatkozták a tiltakozók.

Prostitúció a megyében

A szolgáltatás igyekszik teret hódítani mifelénk is, ha Brassó felé autózunk, a megye határában, Kökösnél feltűnnek a prostituáltak. Az elmúlt évben a megye területén 7 prostitúciós esetet jegyeztek a hatóságok – tudtuk meg a rendőrség 1998-as évi zárójelentéséből.

(Székely Hírmondó, 1999. március 5-11.)

Irta: SZH

2009-03-03

***************************

10 éve írtuk

Ítélet az Agache-perben

1999. február 15-én a bukaresti törvényszék ítéletet hozott az Agache-perben. A vádlottak egyikét, ifj. Kondrád Jánost felmentették, a többiekre összesen 18 évnyi büntetést sóztak, és több mint 1 milliárd lej kifizetésére kötelezték. Reiner Antalt 3 évre ítélték, börtönbüntetését öt évre felfüggesztették, nyilatkozta az általa kuszának és logikátlannak tartott ítéletről Fazekas F. Csilla ügyvéd. Paizs Ottó és Héjja Dezső 4-4 évet, Filip Orbán Daniella Kamilla pedig 7 évet kapott. Amint a védőügyvéd elmondta, a vádlottakat a per- és a temetkezési költség megtérítésére is kötelezték, ráadásul mindannyiuknak 50-50 milliós fájdalomdíjat kell fizetniük Agache őrnagy özvegyének és négy gyerekének.

(Székely Hírmondó, 1999. február 26-március 4.)

Irta: SZH

2009-02-24

***************************

10 éve írtuk

* Frunda György szenátor elvállalta az Agache-ügy vádlottainak védelmét. Az ügyet 1998 tavaszán kezdték újratárgyalni, a megkeresett ügyvédek közül a kézdivásárhelyi Fazakas Csilla, a marosvásárhelyi Kincses Előd és Frunda György adott pozitív választ. Közös megegyezés alapján esett a választás az utóbbira, Fazakas ügyvédnővel való együttműködésben.

(Forrás: Székely Hírmondó,

1998. október 16-22.)

Irta: Farkas Imola

2008-10-21

***************************

A román államnak fizetnie kell

Az Európai Emberjogi Bíróság tavaly szeptember 27-én kiközölt ítélete, amely anyagi jóvátételt is előirányozott az Agache-ügy elítéltjeinek, december 27-én vált hatályossá – számolt be pénteki sajtótájékoztatóján Tamás Sándor parlamenti képviselő. A hivatalos értesítés a külügyminisztérium hanyagsága miatt azonban csak február közepén került Frunda György ügyvéd szenátor kezébe.



Most már elindítható az a folyamatot, amely révén a felperesek kézhez kaphatják a számukra megítélt kártérítési összegeket, vagyis Paizs Ottó 4050 eurót, Reiner Antal örököse 3000-et, Héjja Dezső 1050-et, Konrád János 2000-et, és ezenfelül mind a négyen egyetemesen 1500 eurót, Frunda György ügyvédi díját, amelyről ő lemondott az elítéltek javára. A szenátor irodájából már be is futottak az értesítések az érintett személyekhez, akik egyéni számlát kell nyissanak annak érdekében, hogy a pénzt megkaphassák. Kisebb gond Reiner Antal esetében van, ugyanis még nem tudni, halála után ki fog eljárni a pénz ügyében, valamint Konrád Jánosnál, aki családjával együtt külföldön tartózkodik.

A meghurcoltak ártatlanságát tisztázni kívánó per újrafelvételét lapzártakor tárgyalta a Legfelsőbb Bíróság. Lapunknak az utolsó percben sikerült telefonon elérnie Paizs Ottó fiát, Ferencet, aki elkísérte a tárgyalásra Szász Ferenc csíkszeredai ügyvédet, az érintettek jogi képviselőjét. „Az ügyben nem született érdemleges döntés – nyilatkozta Paizs Ferenc. – Mint ahogy az várható volt, a következő tárgyalást május 19-re halasztották. A bíró az alapdokumentumok fordítását hiányolta. Mi már a helyszínen eleget tettünk a ránk vonatkozó kérésnek“

Irta: Dimény H. Árpád

2008-02-26

***************************

Agache listája

Az 1989 decemberében meglincselt kézdivásárhelyi milicista, Agache fia a múlt héten egy olyan listát adott át a Krónika napilapnak, amely az apjának különféle információkat szolgáltató 12 személy fedőnevét tartalmazza. Az 1984-ben összeállított névsorból azonban nem derül ki, hogy valójában kiket is takar, csak annyi tudunk meg, hogy az akkori állami kereskedelmi vállalatról/ból (ICS) Dumitru, Lipinka és Vasile, a Munkás Szövetkezetről Tibi, a városgazdálkodási vállalatról Torok, a kereskedelmi lerakatról Cojoaca, a kórházról Jenő, az egyik tsz-ről Deák Sándor, Csernátonból pedig egy bizonyos Koday Z. jelentett. A listán még Peri Ion, Orban és Andrei szerepel.

Lapunk megkereste Váncsa Józsefet, aki 1982 és 1987 között volt a Munkás Szövetkezet elnöke, azt próbálván megtudakolni, hogy abban az időben a vállalatnál gyanakodtak-e valakire, s egyáltalán milyen információkkal szolgálhatott onnan a besúgó. Váncsa úr egyik kérdésre sem tudott választ adni. „Különösen nem is érdekelt, a dolgomat végeztem és végeztettem az emberekkel, ezen túlmenően, hogy ki mit csinált, vagy rólam mit mondtak, nem foglalkoztatott” – zárta rövidre kissé elutasítóan a beszélgetést.

A 85 éves Ötvös Sándor (fotó), aki azokban az években a városi kórház gazdasági igazgató tisztségét töltötte be, egy olyan esetet is elmesélt, amikor csak alkalmazottak voltak kiránduláson, és néhány nap múlva Agache még arról is tudott, hogy mit énekeltek. „Jenőt” illetően nem kívánt találgatásba bocsátkozni, de azt is elképzelhetőnek tartja, hogy „nem egy fedőneves besúgó dolgozott be a korházból, hanem több is.”

Irta: Kaszta Áron

2007-12-04

***************************

Az Agache-per újratárgyalható

Hétfőn délben Frunda György szenátor Tamás Sándor parlamenti képviselő meghívására Kézdivásárhelyre látogatott, ahol az Agache-ügyben hozott strasbourgi ítélet részleteit ismertette a sajtónak. A sajtótájékoztatón Agache Aurel Dionisie, a meglincselt milicista fia, valamit az ügyben meghurcolt Paizs Ottó fia is jelen volt. Előbbi szó nélkül hallgatta végig a tájékoztatót, nem fűzött semmit hozzá az elhangzottakhoz, holott korábban lapunk szerkesztőségéhez is eljuttatott egy levelet. Szerinte a román jogrendszer megérdemelte ezt a leckét, de nem ért egyet az ügy kapcsán felemlegetett etnikai diszkriminációval, aminek szerinte nincs alapja, mindez kampányfogás az európai parlamenti választások előtt.

Paizs Ferenc a per újrafelvételének lehetőségéről érdeklődött apja ügyvédjétől. A tájékoztatón elhangzottakból az is kiderült, hogy az ötödik elítélt, Orbán Filip Kamilla neve azért nem szerepel a strasbourgi döntésben, mert annak idején édesapja, Orbán András ügyvéd nem tartott igényt Frunda szolgálataira.

A sajtótájékoztatót követően Frunda György arra is szakított időt, hogy az ágyhoz kötött Héjja Dezsőt otthonában felkeresse, és személyesen tájékoztassa a fejleményekről.

Előző lapszámunkban már beszámoltunk arról, hogy az Európai Emberjogi Bíróság igazat adott a hírhedt Agache-ügyben jogtalanul elítélt Paizs Ottónak, ifj. Konrád Jánosnak, Héjja Dezsőnek és Reiner Antalnak, elmarasztalván a román államot. A külügyminisztérium által kibocsátott sajtóközleményből azonban nem derült ki, hogy a szeptember 27-én hozott döntés nemcsak erkölcsi, hanem anyagi jóvátételt is kimond az elítélteknek. Ennek kapcsán kerestük meg kérdéseinkkel Frunda György szenátort, aki Strasbourgba is eljuttatta a perbefogottak panaszait tartalmazó iratcsomót.

Egész pontosan milyen döntés született az emberjogi bíróságon?

A strasbourgi ítélet kimondja, hogy a négy fellebbező nem részesült méltányos tárgyalásban Romániában, és hogy az Agache-per indokolatlanul hosszúra nyúlt, ami ellentmond az erre vonatkozó európai jogszabályban foglaltaknak. Ebből kifolyólag az európai intézmény arra kötelezi a román államot, hogy fizessen Paizs Ottónak 4050, Reiner Antalnak 3000, Héjja Dezsőnek 1050, Konrád Jánosnak pedig 2000 euró erkölcsi kártérítést, továbbá 1500 euró bírósági költséget. Én a pervitelt mind Bukarestben, mind pedig Strasbourgban díjmentesen hajtottam végre.

Az államnak fizetni kell

Várható, hogy a román állam végrehajtja az ítéletet?

A román államnak három hónap áll rendelkezésére, tehát december 27-ig kell kifizetnie ezeket az összegeket. Az eddigi elvesztett ügyekben megszabott kártérítéseket hiánytalanul kifizette az állam. Remélem, most is ezt teszi.

Hogyan juthatnak hozzá a felperesek a kártérítésekhez?

A tavaly elhunyt Reiner Antal esetében az örökösök kapják a pénzt. Lévén, hogy Héjja Dezső mozgássérült, utánajárunk Bukarestben, hogy mikor és hogyan veheti át az összeget. Mindenképpen fel kell hatalmaznia valakit, aki a nevében eljár. Ezzel a lehetőséggel Paizs Ottó és Kondrád János is élhet.

Ügyvédként is elégtétel”

Mit jelent ez az ítélet a romániai jogrendszerre nézve?

Románia 1994-ben vállalta az európai emberjogi egyezmény alkalmazását, azóta viszont az országot többször is elmarasztalták ingatlan-visszaszolgáltatási polgári perekben. Bűnügyben ritkán, ez a második, illetve harmadik alkalom. Tény, hogy változtatni kell mind a bűnügyi kódexen, mind pedig a perrendtartási törvénykönyvön, hiszen ezek még a ’60-as években születtek. Mindkét folyamat el van indítva, az idén ősszel tárgyalják, és jövőre várhatóan már alkalmazni is lehet.

Önnek személy szerint is elégtételt jelent a strasbourgi döntés?

Ezeket az embereket 1998-ban kezdtem el védeni a bukaresti táblabíróságon, utána pedig a legfelsőbb bíróságon, ahol megfosztottak attól a jogtól, hogy tanúkat hallgathassunk ki. Szabályszerűen kijátszottak bennünket: amikor az ügyvédsegédem helyettesített, a bíró visszavonta korábbi döntését, lemondott a tanúk kihallgatásáról, lezárta a dossziét, és úgy tárgyalta az ügyet. Ezt megfellebbeztem, de a legfelső bíróságon sem találtam elégtételt. Most viszont igen, és nemcsak a négy embernek. Ügyvédként nekem is elégtételt jelent, hogy mindaz, amit akkor képviseltem és elmondtam, jogos és törvényes volt. Fontos figyelmeztetés ez, hogy nem lehet valakit meghurcolni csak azért, mert magyar, mert kisebbséghez tartozik, hanem tiszteletben kell tartani a jogait. Kiváltképpen most, amikor négy szatmári kollégámat azért hurcolnak meg, mert törvényesen, hivatalosan, kormányszinten pénzt szereztek a saját közösségük részére.

Igazságos tárgyalásra számítunk”

Sor kerülhet-e egy esetleges perújrafelvételre az elítéltek felmentése érdekében?

A pert kétségkívül újra kell tárgyalni. Mivel a mostani ítélet csak részleges orvoslásnak tekinthető, természetes, hogy a pernek lesz egy második szakasza Romániában. A legfontosabb hozadéka ennek a kedvező ítéletnek, hogy jogalapot teremt arra, hogy az elítélteket végképp rehabilitáljuk. Az alkotmány módosítása után a parlament módosította a román BTK-t is, amely a 408/1. cikkelyében kimondja, hogy abban az esetben, ha az európai bíróság elfogad egy ilyen beadványt, akkor 30 napon belül kérni lehet a per újrafelvételét.

A továbbiakban is Ön képviseli az elítélteket?

Változott a román ügyvédi törvény, megtiltja, hogy bűnügyekben vagy a román állam ellen pert vállaljunk. De a dossziék összeállításában, megszerkesztésében segíteni fogunk, és igyekszünk azt is megoldani, hogy az ügyvéd, aki elvállalja a perújrafelvételt, szintén díjmentesen végezze el a munkát. Ezúttal igazságos tárgyalásra számítunk, és ami legfontosabb, hogy az ügyészségtől olyan bizonyítékokat kérünk, amelyek egyértelművé teszik, hogy kik voltak a hibásak: az öt elítélt, esetleg mások vagy az egész város. Én meg vagyok győződve védenceim ártatlanságáról. Sajnos mindaddig, míg az ítéletet nem módosítja Romániában egy bíróság, a börtönbüntetésük érvényes, nem léphetik át az országhatárt.

Irta: Dimény H. Árpád

2007-10-09

***************************

Sovány vigasz a meghurcoltaknak

Ítéletet hirdetett az Európai Emberjogi Bíróság a Reiner Antal román állam elleni perében, amit a felperes a maga és három társa – Héjja Dezső, Paizs Ottó és Konrád János – nevében még évekkel ezelőtt indítványozott. A felperesek – állításuk szerint – nem részesültek pártatlan bíráskodásban, az ellenük folytatott bűnügyi eljárást pedig indokolatlanul elnyújtották. A múlt csütörtökön meghozott ítélet csak részlegesen döntött a javukra, sem kártérítést, sem rehabilitációt nem ír elő.

Reiner esetében az Emberjogi Bíróság megkérdőjelezte a hét évig tartó vizsgálati idő törvényességét, ugyanis ellene 1990-ben nyitottak bűnügyi dossziét, 1991-ben hallgatta ki először a rendőrség, de csak 1997-ben emelt ellene vádat az ügyészség. Ellenben a három évet és négy hónapot felölelő bírósági tárgyalás hosszát nem találta jogsértőnek a strasbourgi ítélőszék. A három másik fél esetében 1991-2001 között zajlott a bűnvádi eljárás. A bíróság kimondta, hogy 1992-1997 között a hatóságok indokolatlanul húzták az időt, tehát sérültek az érintettek jogai.

Nem született egyhangú ítélet annak kapcsán sem, hogy a négy felperes nem szembesülhetett az őket vádoló tanúkkal. Reiner, Paizs és Konrád esetében jogsértést állapítottak meg: a „bűnösségüket” igazoló tanúkat – Várdó V. kivételével, aki megjelent a bukaresti törvényszék előtt is – nem hallgatta ki bíró. Várdó viszont Bukarestben nem erősítette meg korábbi terhelő nyilatkozatát. Héjja Dezsőt érintően a strasbourgi álláspont az, hogy a romániai törvényszékeken született ítéletek nem csupán a tanúk vallomásain alapultak, őt tehát nem fosztották meg a védekezés jogától.

A strasbourgi ítélet tulajdonképpen nem sok változást hoz a felperesek életében. Legfennebb az igazáért harcoló Reiner Antalnak jelenthetne némi elégtételt, de ő a tavaly novemberben elhunyt. Valószínűleg a Magyarországon élő Paizs Ottónak sem ad elegendő „erőt” és biztosítékot ahhoz, hogy hazatérhessen.

A Kézdivásárhelyen élő, időközben mozgássérültté vált Héjja Dezső lapunktól értesült a hírről. Első reakciója az volt, hogy remélhetőleg megszűnik a kártérítési civil perben ellene hozott ítélet, melynek értelmében nyugdíja 33 százalékát ifjú Agache Aurel javára visszatartják. 2002 novembere óta 36 millió régi lejt „fizetett” a milicista fiának.

  • Mindez Reinernek az érdeme, ha ő nem jár utána, még ez a döntés sem született volna – mondta, miután átolvasta a külügyminisztérium sajtóreferense által kibocsátott anyagot. – Elítélésünknél sajnos nem nagyon törődtek azzal, hogy mi az igaz és mi nem. Én csak azt remélem, hogy ez az ügy utolsó mozzanata volt.

Irta: Dimény H. Árpád

2007-10-02

***************************

A megye tizenhét fekete báránya

Az Országos Rendőrfőkapitányság honlapján 3027 általánosan körözött személy szerepel. Közülük 228 személy – 54 kiskorú! – eltűntként, és nem bűnözőként van nyilvántartva. Amúgy más országokhoz viszonyítva nem olyan nagy a szám. Az év végén a magyar rendőrség összeállította a legkeresettebb bűnözök országos körözési listáját, s az több mint 39 ezer nevet tartalmazott! Természetesen azt is tudni kell: mindig a nyomozás vezetője dönti el a körözöttek közül kinek a nevét hozhatják nyilvánosságra.

Aki behatóbban szeretne a témával foglalkozni, az egy, a törvényszegések széles skálája szerinti besorolás alapján is keresgélhet a delikvensek névsorában. Néhány adatot mi is kiollóztunk. Egyetlen katonaszökevény szerepel a keresettek listáján, szökött fegyenc ellenben egy sem, sőt nemzetközileg körözött személy sincs. Gyilkosságért 62 személyt keres a rendőrség, de az sem megnyugtató tény, hogy szabadlábon bujkál 65 erőszakoló is. Rablótámadás elkövetéséért 231 személy ellen folyik az országos hajsza, 83-an prostitúció és strichelés vádja alól akarnak kibújni. A listán 84 kábítószer-kereskedő, 22 csempész, 8 zsaroló szerepel.

A rendőrség által vadászott személyek névjegyzéke 17, Kovászna megyei személyt is tartalmaz, akik mindannyian letöltetlen börtönbüntetésük miatt kerültek illegalitásba.

A 28 éves kézdiszentkereszti Rancz Károlyt gyilkossági kísérletért kapott 6 év börtönbüntetés le nem töltése miatt körözik. A többi sorstársát lopásért, csalásért, hamisításért vagy súlyos közlekedési törvényszegésért ítélték börtönre.

Majlát Levente, 22 éves lemhényi lakos autólopásért kapott 3 év 3 hónap börtönt. A bodzafordulói Silisteanu Adrian Petru (23 éves) kamionkerekek lopására szakosodott, letöltetlen büntetése három év börtön.

A kézdivásárhelyi Gergely István Zoltánra (28 éves) egy közlekedési bűncselekmény miatt 6 év 10 hónap és 3 nap letöltése vár.

Hasonló hajóban evez a 44 éves sepsiszentgyörgyi Clătici Petrica Silvian is, akire 2 év három hónap börtön vár. Ugyancsak a megyeszékhelyről tűnt el a rendőrség elől Körös György (32) is, aki azért kapott 1 év hat hónap fegyházat, mert 2,5 ezrelékkel alkohollal a vérében vezetett.

A Brassóból származó, de sepsiszentgyörgyi lakhelyű Niþu Claudia Mioara-t (29) befolyással való visszaélés, csúszópénzadás és elfogadás miatt két év börtönre, Szabó Ernő 40 éves sepsiszentgyörgyi lakost pedig négy év börtönre ítélték. Mindketten hajtási engedélyek visszaszerzéséért vettek el pénzt különböző személyektől.

Csalásért négy személy is szerepel a közellenségek listáján. A sepsiszentgyörgyi Stoica Laurenþiu (36) három év börtön és 37 millió lejes kár visszafizetése elől menekül. Dumitrașcu Antoneta Constanþa, 48 éves Brassói születésű sepsiszentgyörgyi hölgyet háromszor ítélték el 1995 óta, amikor hamis iratokkal többmilliós kölcsönt vett fel egy brassói cégtől. Tettéért összesen hat év és hat hónap szabadságvesztésre ítélték. Burghelea Constantin 56 éves bodzafordulói lakosra 4 év és 6 hónap fegyintézetet szabott ki a bíróság, ugyanis közel ötven millióra állított ki fedezet nélküli csekkeket.

A kézdivásárhelyi Forró Benedeknek (31), ha kézre kerül, okirat hamisításért és hamis rendszámtáblával való közlekedésért, öt év hat hónapos büntetését kell letöltenie.

A sepsiszentgyörgyi Dobos Cipriant (18) autók feltöréséért 3 év, Hajdár Pál (32) bodoki lakost biciklilopásért 3 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélték.

Továbbá három, az olvasóközönség számára korántsem ismeretlen név is szerepel az országos körözési felsorolásban. A Konrád Jánosé, Filip Orbán Daniella Kamilláé és a Paizs Ottóé, akiket Agache Aurel őrnagy meglincseléséért, halált okozó ütlegelés miatt a Legfelsőbb Bíróság megfellebbezhetetlen döntése értelmében több év börtönbüntetésre ítéltek Reiner Antallal és Héjja Dezsővel egyetemben. Filip Orbán Daniella Kamilla hét évet, Paizs Ottó négyet, és Konrád Jánost három évet kapott. A vádlottak kiadását – magyar állampolgárságukra való tekintettel – a magyar állam a Párizsban 1947. február 10-én megkötött békeszerződés értelmében – nem engedélyezte.

Alig egy hónappal korábban a megyénkbeli körözöttek száma 19 volt. Két név mostanra már nem szerepel a listán. Feltehetőleg azért, mert a delikvensek rendőrkézre kerültek. Az egyik név az uzoni Karácson Károlyé (36), aki három év hat hónap fogházat kapott, mert két Kovászna megyei iskolaigazgatót tett lóvá, karate-versenyek szervezése címén vett fel tőlük pénzt. A másik, a sepsiszentgyörgyi Ruzsa Dezsőé (39), akinek üzletből való lopásért 839 napot kell fogdában töltenie.

Brassai István

Irta: SZH

2006-08-15

***************************

Agache, a mártír

Április 13-án Petrișor Morar, a forradalmárokért felelős államtitkár mártír-utód oklevelet adott át Agache Aurel Dionisienak, Agache Aurel post mortem őrnagy fiának.

Mint ismeretes, Agache milicistát 1989 decemberében Kézdivásárhely főterén meglincselte a felbőszült tömeg. Az ügyben több személyt ítéltek börtönbüntetésre, ketten rácsok mögé is kerültek, bár azóta is tagadják a gyilkosságban való bűnrészességüket.

Agache Aurel Dionisie úgy véli, azzal, hogy 16 esztendő után apját a ’89-es forradalom hősi halottjának tekintik, beigazolódott: a forradalom idején egy barbár módon viselkedő csoportnak esett áldozatul.

Irta: SZH

2006-04-18

***************************

Leváltották az alparancsnokot

Constantin Scurtu megyei rendőrfőkapitány a múlt keddi rendőrségi sajtótájékoztatón tett bejelentése sokakat meglepett, de főképp az ügy érintettjét, Stoleru Ionică felügyelőt, a kézdivásárhelyi rendőrség parancsnok-helyettesét, aki leváltása és jelenlegi tisztségéből a megyeszékhelyi rendőrség kötelékébe való áthelyezése hírét lapunktól tudta meg.

Tiszteletben tartom a rendőrkapitányság döntését, annak ellenére, hogy nem értek egyet leváltásom indoklásával, közülük néhányat egyenesen sértőnek találok – nyilatkozta Stoleru.

Információink szerint a menesztés okai között a kézdivásárhelyi bűnbandák felszámolásának sikertelensége, a beosztottakkal szembeni nem megfelelő viselkedés, a helyi rendőrség nem megfelelő menedzselése szerepel. Ám az a tény, hogy Stoleru Kézdivásárhelyen kifejtett 11 évnyi tevékenysége mindig kiváló minősítést kapott, ám az év elején hirtelen elégtelenre romlott, arra enged következtetni, hogy a céhes városban tiszteletnek és megbecsülésnek örvendő parancsnok-helyettes lejáratási kampány áldozata lett.

Kézdivásárhelyre helyezése óta Stoleru Ionică azon munkálkodott, hogy az Agache-ügy miatt a lakosság körében igencsak népszerűtlen rendőrség arculatát jó irányba változtassa, emberközelibbé tegye. Kifogástalan úriembernek ismertük, aki korrekt viszonyt ápolt a sajtó munkatársaival, kérdéseink elől csak indokolt esetben zárkózott el. Hogy mi változott az elmúlt pár hónapban? Érdemes megjegyezni, hogy míg a megyei rendőrség tavalyi statisztikái szerint Kézdivásárhely megyei szinten az első helyen állt a bűnmegelőzésben, és az azonosítatlan elkövetők száma az év eleje óta is csökkent, mégis a kézdivásárhelyi parancsnokságot váltják le, illetve az ő munkájukat vizsgálják felül.

Ezen „tisztogatási akció” kapcsán városszerte azt beszélik, köze van Toma Zaharia belügyminisztériumi államtitkár korábbi menesztéséhez, aki köztudottan baráti kapcsolatokat ápol a leváltott parancsnok-helyettessel. Vajon igazak lennének a pletykák, miszerint a nyugdíjazás előtt álló Nichita Teodor, a megyei rendőrfőkapitány első helyettese, akinek mellesleg nemrég megszűnt a funkciója, a kézdivásárhelyi parancsnoki székből, egészen pontosan Roghină Gheorghe székéből szeretne nyugdíjba menni? Hivatalosan meg nem erősített információink szerint Theodor Nichitát, aki legutóbb a kökösi Székelyföld-tábla eltávolításával akarta elnyerni az előző kormány kegyeit, már a múlt hónaptól nyugdíjállományba helyezték. Ezenkívül is meggondolandó kinevezése, hiszen személyét Kézdivásárhelyen a volt milicista-rendszerrel azonosítják a város polgárai. Amint azt a megyei napilap is megjegyezte, Nichita az 1989-es forradalom előtti években alapozta meg népszerűtlenségét, és a decemberi események után azért nem jöhetett vissza a városi rendőrséghez, mert az új vezetőségnek kifogása volt személye ellen. Kérdéses, hogy ezek után jogot képezhet-e a kézdivásárhelyi rendőrség vezetői pozíciójára?

Adrian Năstase volt miniszterelnök első embere, a román sajtóban a „heroin tábornokként” emlegetett Toma Zaharia kapcsán még annyit, hogy nemcsak Stoleruval ápolt jó kapcsolatokat, hanem ugyancsak az ex-államtitkár helyezte jelenlegi funkciójába Constatin Scurtu megyei rendőrfőkapitányt is, és emelte tábornoki rangra. A megyei rendőrség intézkedése váratlanul érte nemcsak a lakosságot, hanem a városvezetést is, a megyei rendőr-felügyelőség a parancsnok-helyettes leváltásával kapcsolatosan ugyanis nem kérte ki sem polgármester, sem a városatyák véleményét.

A Kovászna megyei rendőr-felügyelőség egyelőre még nem írt ki versenyvizsgát Stoleru helyére, és azt sem lehet tudni, hogy mikor zárul le a Roghină Gheorghe parancsnok ellen indított kivizsgálás. Stoleru további beosztásáról két hónapon belül várható a döntés. Belügyminisztériumi, nem hivatalos forrásokból úgy tudjuk: Roghină a helyén marad.

Irta: Dimény H. Árpád

2005-07-05

***************************

Toroczkainak Erdély is tilos

Szerbiai kitiltása után most Romániába sem teheti be a lábát Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) elnöke, nem mellesleg a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorának szerkesztő-riportere, valamint a Magyar Jelen című hetilap Kárpát-medencei főszerkesztője. A fiatal politikust a múlt kedd éjszaka a Méhkerék-Nagyszalonta határátkelőhelyen tartóztatta fel a román határőrség, bár újságírói minőségében szándékozott Székelyföldre utazni.Toroczkai lapunk olvasói előtt sem ismeretlen, Háromszéken is többször járt, legutóbb az Agache-perben elítéltek helyzetéről tájékozódott, e célból szerkesztőségünket is felkereste (fotó). Tájékoztatása szerint felsőbb utasításra hivatkozva tagadták meg tőle a belépést Románia területére. Útlevele számítógépes vizsgálatánál derült ki, hogy nemkívánatos személy minálunk, és több mint egyórás hercehurca után a határőrség visszafordította autóját, amelyben rajta kívül két magyar állampolgár is tartózkodott. Toroczkai azonnal felvette a kapcsolatot nemzetközi jogvédő szervekkel, Gaudi-Nagy Tamással, a magyarság érdekeit minden politikai és társadalmi szinten kiválóan képviselő nemzetközi szakjogásszal, a diszkriminatív intézkedés miatt a magyar és a román szaktárcákhoz fordul.A HVIM elnöke elmondta, hogy szotyolázó, rágógumizó román határőrök állták körül autóját, és a kitiltás indokaként a felsőbb utasítást emlegették. A fiatal politikus nemzetközi mércével mérve is diszkriminatívnak, a nemzetközi jog idevágó passzusaival ellentétesnek tartja a románok fellépését, ahogyan egy, az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó ország fellép egy szomszédos állam polgára ellen. Szerinte a barátságtalan román lépés tovább ronthat az amúgy sem felhőtlen magyar-román kapcsolatokon, és nem a románok által oly sokszor hangoztatott megbékélést szolgálja, hanem tovább erősíti az ellentéteket. A román hatóságok nemrég Bayer Zsolt publicistát tiltották ki meghatározott időre az országból.

2005-10-10

***************************

Köszönet Reinerért

Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik kisebb-nagyobb összegekkel támogatták az elhíresült Agache-ügyben elítélt Reiner Antal hajléka megmentésére szervezett akciót – nyilatkozta a képviselő. – Van olyan személy is, aki 10 ezer lejét ajánlotta fel. Az emberi szolidaritás e nemes gesztusa eredményeként sikerült összegyűjteni a több mint 110 millió lejt, hogy kiváltsuk az esztelneki házat. Külön ki szeretném emelni az RMDSZ csíki, alsó- és felsőháromszéki szervezeteit, valamint a Zágon községi szervezetet. Ennél a vidéki szervezetnél volt a legpéldásabb az összefogás, hiszen alig egy hét alatt több mint 12 millió lejt adtak össze a zágoni emberek. Meg kell említeni továbbá a Székely Faluért Alapítványt, az Erdélyi Magyar Kezdeményezést és természetesen a Hámos László által vezetett Magyar Emberjogi Alapítványt. Amikor a legnagyobb szükségünk volt a támogatásra, akkor Antal Árpád András háromszéki parlamenti képviselő nagy összeget ajánlott fel önzetlenül. Köszönet a támogatásért mindenkinek.

2005-03-22

***************************

Megmentették Reiner házát

Minden jel arra utal, hogy véglegesen lezárul az Agache-ügy, hiszen hétfőn 14 órakor Bălaș Marius bírósági végrehajtónál a kézdivásárhelyi RMDSZ kifizette Reiner Antalnak az Agache-család felé való adósságát. Ifjú Agache Dionisie Aurel, az 1989-es decemberi események során népharag áldozatául esett milicista fia így megkapta a 2001. március 26-án a Legfelsőbb Bíróság által számára megítélt anyagi kártérítést.

Miután kártérítés-törlesztés gyanánt Héjja Dezső betegnyugdíja egy részét már évek óta folyamatosan visszatartják, két év pereskedés után Reiner Antalt egyetlen vagyonára, az esztelneki házára vetett szemet Agache, amire a kézdivásárhelyi bíróság 2005/77-es számú végzése után formált jogot. Nyíltan hangoztatott szándéka az volt, hogy földig lerombolja a házat, sőt azzal a gondolattal is kacérkodott, hogy a helyén emléket állít az apjának. Az RMDSZ az ingatlan megmentése céljából ezelőtt két évvel kezdeményezett gyűjtési akciót. Az azóta befolyt közel 50 millió lejt a New York-i székhelyű Magyar Emberjogi Alapítvány (HHRF) pótolta fel, hogy ki lehessen fizetni a múlt héten immár közel 111 millióra emelkedett összeget. Éppen időben, hiszen 16-án már kalapács alá került volna a ház, a liciten pedig, minden bizonnyal Agache fia lett volna a győztes.

Irta: Dimény H. Árpád 2005-03-15

***************************

Reiner az utcára kerülhet

Tovább kísért az 1989 decemberében Kézdivásárhelyen népharag áldozatául esett milicista őrnagy szelleme. Az Agache-ügyben ártatlanul börtönbüntetésre ítélt Reiner Antal hiába szabadult 2003-ban elnöki kegyelemmel, most elveszítheti a lakhelyéül szolgáló esztelneki házát.

Köztudott, hogy a Feketehalmon élő Agache család tetemes pénzbeli kártérítést igényelt az őrnagy meggyilkolásával vádolt elítéltektől. A Reinertől követelt elégtétel a per- és egyéb költségekkel együtt most már a 100 millió lejes küszöböt súrolja. Aurel Agache Dionisie, a meglincselt milicista fia a jövedelem nélküli Reiner Antal esetében az esztelneki ingatlan elárverezését kérte, hogy a bukaresti bíróságon családjának megítélt kártérítést fel tudja hajtani. Mivelhogy a kis ingatlanban más örökösöknek – többek között Reiner ex-feleségének – is részük van, Agachenak vagyonmegosztási pert kellett indítania. Ebben a perben a január 21-i tárgyalás után született alapfokú ítélet, miszerint Reiner Antal része Agache-t illeti. Reiner az újságból értesült az ítéletről.

Az biztos, a házamat nem adom át Agachenak, inkább végzek magammal. Benzinnel lelocsolom és felgyújtom magam – jelentette ki a kétségbeesés határán levő férfi, amikor a hogyan továbbról kérdeztük. – Számomra nem tud igazságot szolgáltatni a román ítélőszék. Most értesültem arról is, hogy a januári nyugdíjamból 765 ezer lejt utaltak át Agache bankszámlájára.

Reiner kijelentette, megpróbál Traian Băsescu államfőnél kihallgatást kérni, ő talán segít kikászálódni e nehézségből. Agache változatlanul kész arra, hogy elvegye a több éven keresztül raboskodó Reiner esztelneki házát, állítása szerint földig kívánja rombolni azt. Az RMDSZ már a pereskedés elején felvállalta Reiner ügyét, pénzgyűjtésbe kezdtek, akárcsak a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF). Tamás Sándor parlamenti képviselő megígérte, amennyiben árverés alá bocsátják az ingatlant, készek megvásárolni azt Reiner számára.

Irta: Dimény H. Árpád

2005-03-01

***************************

Kézdiszéki hírkavalkád

Felmérték Reiner házát

Többszöri bírósági felkérés után, minekután az ügyet tárgyaló bíró pénzbírságot helyezett kilátásba, egy sepsiszentgyörgyi ingatlanszakértő végre felmérte Reiner Antal esztelneki házát. Egyelőre csak felmérésről van szó, mert az ingatlan felértékelésére csak később kerül sor.A ház Reiner és exfeleségének, a Magyarországon élő Bugár Lenkének közös tulajdonát képezi. Erre a lépésre azért került sor, mert Agache Aurel Dionisie, Kézdivásárhely főterén 1989 decemberében meglincselt milicista legnagyobb fia hagyaték-megosztási tárgyalást indított Reiner lakhelyét képező kétszobás ház megszerzése érdekében. Agache közel két éve perel Reinerrel ez ügyben, eddig minden ingatlanszakértő mellőzte a bíróság felszólítását. Az épület értéke nagyjából fedezné a 2001-ben végleges bírósági döntéssel megítélt erkölcsi és anyagi kártérítést, azaz kb. 71 millió lejt.

2004-04-06

***************************

Pénzadomány Héjjáéknak

Amerikai magyarok az Agache-per elítéltjeiért

Az amerikai Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) 25 évvel ezelőtt alakult meg azzal a céllal, hogy folyamatosan felhívja a nemzetközi figyelmet a romániai magyar kisebbség üldöztetésére. A szervezet mozgósította és a hatékony politikai cselekvés irányába terelte annak a 1,6 millió amerikainak az anyagi és erkölcsi forrásait, akik az 1990-es népszámlálás alkalmával magyar származásúnak vallották magukat – számolt be lapunknak Józsa Péter (fotó), a HHRF képviselője. Az amerikai magyarok egységesen léptek fel – és lépnek

fel továbbra is – a kétmilliós romániai magyar közösség emberjogi helyzetének javítása érdekében. Az alapítvány – többek között – annak az öt személynek elnöki kegyelemben való részesítéséért is harcolt, akiket az elnyomó hatalom helyi képviselőjének, Aurel Agache őrnagynak 1989. december 22-én, Kézdivásárhelyen bekövetkezett halála miatt ítéltek el.

Józsa Péter kézdivásárhelyi látogatásának célja az volt, hogy az igazságtalanul meghurcolt és jogtalanul elítélt, majd börtönbe zárt Héjja Dezső és Reiner Antal kiszabadulásuk utáni helyzetét feltérképezze. A HHRF korábban közel 40 ezer dollárt gyűjtött a 1990-es események során bántalmazott Sütő András írónak, ezúttal a két kézdivásárhelyi elítélt anyagi megsegítését vállalta fel: az Agache-ügy perbefogottjai ellen megítélt mintegy 250 millió lejes kártérítés, azaz kb. 8 ezer dollár összegyűjtését kezdeményezték.

Józsa egy névtelenségbe burkolódzó amerikai magyar részéről háromszáz dollárt hozott előlegképpen Reinernek és Héjjának. Ez utóbbinak munkatársunk jelenlétében adta át 150 dollárt, Reiner Antal esetében az amerikai adomány kézbesítése azonban nem várt akadályba ütközött. Reinert ugyanis szerdán kórházba szállították gennyes bőrfertőzés, orbánc és trombózis diagnózissal. Reiner és Józsa végül szerkesztőségünkben találkoztak, a HHRF megbízottja kétmillió lejre tűzifát vásárolt neki, a többi pénzt az RMDSZ által nyitott bankszámlára utalta át.

Az egészségemet tönkretették a csíkszeredai és a feketehalomi börtönben töltött hónapok alatt. Tetűvel és rühvel megtelve jöttem haza, ami nem csoda, hiszen 120 voltunk egy 57 ágyas szobában, Codleán még gyógyszer sem volt” – magyarázta szomorú helyzetét Reiner. Józsa Péter még pénteken visszatért Kolozsvárra, hogy közvetítse az Alapítvány irányába az itt tapasztaltakat. “Ezek az emberek tizenhárom évi szenvedés és jogtalan meghurcoltatás után nyugalmat érdemelnek, reméljük, kiáltó szavunk most is pozitív fogadtatásra talál” – nyilatkozta távozása előtt lapunknak.

Dimény Árpád

Hírmondó / Bűnűgy - Botrány VIII. évf. - 9. (312.) szám (Már. 7-13. 2003)

***************************

Pénzadományokat kapott Reiner Antal, akit nemrégiben helyeztek szabadlábra. Az Agache ügyben elítélt személy ügyét felpártolta a Kárpát- medencei magyar autonómiáért harcoló Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ - platform elnöksége is. Katona Ádám a platform elnöke többször is felkereste a codleai börtönben raboskodó Reiner Antalt, pénzadományokkal segítette őt, valamint az államfőhöz is elküldte kegyelmi kérvényét. Időközben Reiner Antalt február 12-én a brassói Törvényszék ítéletével, idős korára való tekintettel feltételesen szabadlábra helyezték. Az Emberségért Alapítvány révén Czirják Árpád prelátus 4 millió lejt küldött a meghurcoltnak, a Dávid Ferenc Unitárius Ifjúsági Egylet Kolozsvárról egy és fél millió lejt, az udvarhelyi Fiatal Fórum pedig 500 ezer lejt adományozott Reiner Antalnak.

Hírmondó / Mai nap 2003. február 26.

***************************

Reiner elkésett a tárgyalásról

Múlt év végén folyamodott Agache Aurel Dionisie a kézdivásárhelyi bírósághoz, hogy a családjának megítélt anyagi és erkölcsi kártérítést a feketehalmi börtönben raboskodó Reiner Antalon behajtsa, azaz megkaparintsa annak esztelneki hajlékát. Ismeretes: Reinert azóta feltételesen szabadlábra helyezték, így szabad emberként jelenhetett meg a vagyonközösség megszüntetéséért kezdeményezett civil per múlt pénteki tárgyalásán. Reiner azonban – a Vass család örököseivel egyetemben – lekéste a kihallgatást. A sokat emlegetett „védőbeszédét” tehát nem sikerült megtartania.

A tárgyaláson a Reiner volt feleségét, Bugár Lenkét képviselő Ötvös Zoltán ügyvéd azzal a kéréssel fordult Chiper Jenică bíróhoz, hogy az esztelneki ingatlan tulajdonjogát vizsgálják felül, ugyanis a házat 1993. december 4-én közösen vásárolták, mint házastársak, s a válás után nem került sor vagyonmegosztásra. Az asszony volt férje kihallgatását, valamint a per tárgyát képező ház szakértő általi felértékelését kérte. Agache Dionisie az ingatlannal kapcsolatban megjegyezte, hogy a Vass család vagyonrészével nem szándékszik foglalkozni.

A tárgyaláson történtekről maga Agache tájékoztatta a megkésett alpereseket. Az egykori milicista fia a B1 televízió Igazságmondó gép adásában való fellépés lehetőségét ismét megemlítette Reinernek, aki ezúttal ellenvetések nélkül elfogadta a kihívást. Agache Aurel következő lépése a bukaresti B1 tévé igazgatójával, Radu Moraruval való kapcsolatfelvétel lesz. Az egyenes adásban történő szereplés időpontjáról ifj. Agache a sajtót is tájékoztatja majd. A civil per következő felvonására március 17-én kerül sor.

(dimény)

Hírmondó / Bűnűgy - Botrány VIII. évf. - 8. (311.) szám (Feb. 28- Már. 6.)

***************************

Reinert a hite tartotta vissza az öngyilkosságtól

Az Agache-kirakatper egyetlen raboskodó elítéltjét, Reiner Antalt, akit a rendszerváltáskor meglincselt milicista haláláért zártak be (2001. augusztus 5-én tartóztatták le.), múlt héten szerdán engedtek ki a feketehalomi börtönből. Reiner esetleges szabadlábra helyezése már korábban, az esztelneki ingatlan vagyonközösségének megszüntetésért Agache által indítványozott civilper egyik tárgyalásán is felmerült. Az elítélt február 7-én tudta meg, hogy hazamehet. A rásózott három évből 18 hónapot és hét napot töltött le.

Hazaérkezése után egy nappal kerestük fel esztelneki otthonában

a szabadság levegőjét ízlelgető, 60 éves Reiner Antalt. Érdeklődésünkre nemcsak a szabadulása körülményeiről, hanem az életéből rácsok mögött elvesztegetett másfél évről is mesélt. A hallottak egyszerűen megdöbbentettek.

Isten őrizzen mindenkit attól a helytől! Az ott eltöltött idő alatt rengetegszer feladtam a reményt, még az öngyilkosság is megfordult a fejemben – nyilatkozta lapunknak. – A csomagokról leszedett kötelet összecsomóztam, hogy véget vessek életemnek. De rájöttem, hogy hinni kell, katolikus vallású keresztény vagyok, és tudom, hogy létezik valaki, aki fölöttünk áll, aki kormányoz; az Isten engem megsegített!

Reiner elképesztő nyilatkozata szerint az ifjú Agache még a rácsok mögött sem hagyta nyugton, ő „helyeztette” át a csíkszeredai börtönből Feketehalomra, és az is tudomására jutott, hogy más rabokat akart felbérelni, hogy öljék meg őt – állítja Reiner. A fenyegetettség érzése annyira megviselte, hogy szívinfarktust kapott, a mindennapos sétára sem tudott kimenni ki.

A szabadlábra helyezett rabot az igazi meglepetés akkor érte, amikor a börtön kapuján kilépve nem mással, mint Agache Aurel Dionisievel találta szemben magát. A néhai milicista fia felajánlotta neki, elviszi Brassóba, megkönnyítve hazajutását…

Reiner szerint az ifj. Agache azt akarta elérni, hogy legalább most tegyen „őszinte vallomást” az őrnagy meggyilkolásával kapcsolatosan. Úgymond “cserében” azt ígérte, a vallomás fejében eltekint a mintegy 70 millió lejes kártérítési igényétől. Az 1989. december 22-i kézdivásárhelyi incidensről több órán keresztül beszélgettek. Reiner nem volt hajlandó vitába bocsátkozni a milicista fiával, de azt megkérdezte: igaz-e, hogy „el akarta tetetni őt láb alól”? Reiner szerint Dionisie négyszemközt nem cáfolta meg a „mendemondát”.

A február 21-i tárgyaláson (ezt a pert az esztelneki lakás tulajdonának megosztása végett kezdeményezte Agache) feltett szándéka pontot tenni a „hosszadalmas cirkusz végére”.

A törvényszéken is elmondom, amit a fentiekben említettem. Remélem, lezárul az ügy, mert én többet bíróságra nem megyek! Feltételesen helyeztek szabadlábra, jó magaviseletért és mert soha senkinek nem ártottam. Nem szeretnék visszakerülni a rácsok mögé – mondta szokatlan elszántsággal a hangjában.

A továbbiakban Esztelneken marad. Hogy miért? „Mert jó emberek vannak itt, és nincsenek szavaim, amivel megköszönhetném a drága szomszédaimnak mindazt, amit értem tettek.”

A Reinerrel lezajlott beszélgetés után ifjabbik Agachet is megkerestük. Dionisie nem tagadta, hogy várta volna Reinert, sőt az áthelyeztetéséből sem csinált titkot. „A Csíkszeredában letöltött idő nem volt igazi börtön, ugyanis az RMDSZ elkényeztette, bánom, hogy hamarabb nem jutott eszembe, hogy Feketehalomra kérjem az áthelyezését. Nem vezérel bosszúvágy, de azt tartom: aki embert ölt, az bűnhődjön érte.” A gyilkosságra való felbujtásról csak annyit kívánt mondani, hogy „amennyiben igaz lenne ez az állítás, Reiner már rég nem élne. Azt viszont nem tagadom, hogyha valami összetűzés következtében halálát lelte volna, segítettem volna azon, aki igazságot szolgáltatott. Ha az RMDSZ felkarolta apám gyilkosát, miért ne tehetném meg én is ezt mással?”

Aurel Dionisie újabb ötlettel állt elő: a pénteki tárgyalás során felkéri az alperest, menjen el vele Bukarestbe, és a B1-es tévéadó Igazságmondó gép című élő adásában mindketten válaszoljanak 10-10 kérdésre, miközben hazugságvizsgáló szerkezet teszteli feleleteiket. Agache hajlandó Reiner minden költségét fedezni, ha az elfogadja ajánlatát. „A visszautasítás Reiner bűnössége mellett szól – vélekedik a milicista fia.”

Úgy tűnik, a cirkusz még koránt sem tekinthető lezártnak.

Dimény Árpád

Hírmondó / Bűnűgy - Botrány VIII. évfolyam - 7. (310.) lapszám, 2003.február 18-24

***************************

Újabb panasz a bírósági végrehajtóra

Már többször jeleztük, hogy Bălaș Marius, Felső-Háromszék egyetlen bírósági végrehajtójának munkáját illetően sok panasz van. Arra kérdésünkre sem kaptunk választ, hogy milyen kritériumok alapján „rangsorolja” az ügyeit a végrehajtó, hiszen amíg Reiner esztelneki házának lefoglalásakor gyanús gyorsasággal intézkedett, Szigethy István volt kézdivásárhelyi polgármester szerkesztőségünkkel szembeni, közel három évre visszanyúló, több mint tízmillió lejes adósságát (nem beszélve az inflációról) még mindig nem hajtotta be.

Múlt héten a székelyudvarhelyi Bartalis János (fotó) kereste fel szerkesztőségünket, hogy szóvá tegye Bălaș Marius magatartását. Elmondása szerint másfél évvel ezelőtt autóvásárlásra 30 millió lejnyi kölcsönt adott a kézdivásárhelyi Kiss Istvánnak, akivel nemcsak szobatársak, hanem barátok is voltak. A kézzel írt szerződésben Kiss kötelezte magát, hogy két-három hónapon belül visszaadja a kölcsönkért összeget. Miután ez nem történt meg, Bartalis a fiatalember szüleihez fordult, akik nyilván semmit nem tudtak a dologról, ennek ellenére ígéretet tettek fiúk adósságának mielőbbi törlesztésére. A kölcsönadott milliókat azóta sem látta Bartalis, ezért bíróságra adta az ügyet. Az ítélet a javára szólt, fellebbezés nem történt, február 13-án Kissék lakásán megjelent a végrehajtó.

Nem úgy zajlott, ahogy reméltem – mondotta az esetről Bartalis. – Bălaș Marius végrehajtó nem lelkesedett az ügyért, a szolgálataiért 10 millió lejt kért, az eredménytől függetlenül. Az előírásoknak megfelelő rendőr kíséretet is én kellett kérjem, ő erre sem volt hajlandó.”

A kárvallott szerint Bălaș összejátszott Kissékkel. A lakásban található, igazán értékes tárgyak mind a szülők nevén szerepeltek. A furcsa az volt, mondja Bartalis, hogy amire nem volt papír, azt viszont a végrehajtó nem akarta jegyzőkönyvbe venni. A felperes többszöri felszólítására és a törvénykönyv megfelelő cikkelyére hivatkozva sikerült csak bizonyos tárgyakat lefoglalni. A kölcsönadott összeg (a kamatokkal és a bírósági költségekkel együtt) mostanra a duplájára növekedett, de a végrehajtó által felírt javak értéke közel sem fedezi azt. Bartalis azért fordult a nyilvánossághoz, mert megítélése szerint hiába az igazságszolgáltatás, ha a végrehajtó szervek nem végzik becsületesen a munkájukat. S megítélése szerint az sem maradhat leplezetlenül, ha a város egyik köztiszteletnek örvendő embere nem hajlandó törleszteni adósságát.

(brassai)

Hírmondó VIII. évfolyam - 7. (310.) lapszám, 2003.február 18-24

***************************

Agache forever

Agache Aurel Dionisie évek óta tartó szakadatlan pereskedése egyre inkább véget nem éró szappanoperához hasonlít. A sorozat legújabb fejleményeiről lapunkat maga a felperes tájékoztatta.

Mint ismeretes, Agache Aurel a kézdivásárhelyi törvényszékhez folyamodott, hogy a családjának három évvel ezelőtt megítélt anyagi és erkölcsi kártérítést a most éppen Feketehalomban raboskodó Reiner Antalon behajtsa.

Az előző tárgyalások érvénytelenné nyilvánítása után a 200/1928-as számot viselő pert január 17-ére halasztották.

A felperes múlt héten azzal a kéréssel fordult a bírósághoz, hogy halasztást eszközöljön a tárgyalás időpontját illetően. Kérelmét azzal indokolta, hogy a kézdivásárhelyi kihallgatás egy napra esik a Legfelsőbb Bíróságon zajló, a Luppinger és Fábián ügyészek ellen kezdeményezett persorozat újabb felvonásával. Annak ellenére, hogy nem táplál illúziókat a bukaresti tárgyalás kimenetelét illetően, keresetének elutasítása esetén a strassbourgi Emberjogi Bíróságnál kíván panaszt tenní a román állam ellen - tájékoztatta a Székely Hírmondót ifj. Agache.

A céhes városban zajló per tárgya az esztelneki ingatlan vagyonközösségének megszüntetése. Korábban hírül adtuk: Agache kénytelen volt elölről kezdeni a procedúrát, miután kiderült: az esztelnek 82. szám alatti ingatlan nem kizárólag Reiner Antal tulajdona. Az aktacsomó tíz példányban készült el, egy a törvényszék, a többi kilenc (!) az alperesek számára. A letétbe helyezett okirat Reiner Antalt, Bugár Lenkét (ex Reinerné), Vass Lázárt, Pap Irinát (született Vass), Baka Erzsébetet (született Vass), Bartók Károlyt, Bartók Gáspárt, Bartók Andrást, Bartók Árpádot (örökösök) alperes minőségben a bíróság elé idézi.

A per elindításához szükséges bírósági illetékek közel kétmillió lejre rúgnak. A néhai milicista fia a bíróságon azt kérte, a perköltséget Reiner Antal fedezze.

(Dimény)

VIII. évfolyam 03. szám 2003. január 24-30

***************************

Agachenak nem lesz emléktáblája

Tizenhárom esztendővel ama nevezetes decemberi fordulat után, az Agache-ügyben elítélt kézdivásárhelyiek kálváriája még korántsem ért végett, Reiner Antal a feketehalmi börtönben várja a karácsonyt. Az Agache család nemrég egy ajánlattal állt elő, úgymond a „megbékélés jegyében.

Agache Aure1 Dionisie kijelentette: amennyiben az RMDSZ átutalja Bălaş Marius végrehajtó számlájára a bíróság által megítélt 350 millió lejes erkölcsi és anyagi kártérítést (ennyit kell fizetnie az öt elítéltnek), a szóban forgó összeget hajlandó a kézdivásárhelyi gyermekotthonnak adományozni, vagy átadni egy „erkölcsileg feddhetetlen, komoly kutatócsoportnak", amely objektíven, valósághűen tárná fel apja esetleges visszaéléseit, valamint az 1989. decemberi kézdivásárhelyi eseményeket. A kártérítés összegét kész feláldozni az igazság kiderítése érdekében - mondotta. Agacheék egyetlen feltétele a helyi önkormányzat által már többször is visszautasított kérelmük jóváhagyása, amely egy emléktábla felállítására irányul. A néhai őrnagy emlékét felidéző tábla természetesen a céhes város főterén kellene helyet kapjon. Amennyiben a megyei és helyi szervek bármelyik javaslatra rábólintanak, Agacheék készek a közös megegyezésen alapuló megállapodást aláírni és az ügyet lezártnak tekinteni.

Baka Mátyás (fotó), az RMDSZ felsőHáromszéki területi elnöke kategorikusan elutasította Agache Dionisie feltételét. A döntést közös megegyezés alapján hozták: az RMDSZ nem fogadja el a milicista családjának indítványát. Szerinte ez egy újabb értelmetlen próbálkozás Agacheék részéről a Reiner Antal házának elárverezési kísérletének kudarca után, és komolytalannak tartják az ügy ilyesfajta mediatizálását.

Miután tudomásul vette az RMDSZ álláspontját, Agache Dionisie a következőket nyilatkozta lapunknak: „Biztos voltam abban, hogy az RMDSZ részéről nemleges válasz érkezik. Azt hangoztatják, hogy az igazságot akarják kideríteni, mégis visszautasítják megbékélési szándékomat. Nem akarják, hogy a kézdivásárhelyiek megtudják az igazságot. Az RMDSZ időhúzási manővereinek célja, hogy palástolják azt az egyszerű tényt: nincs amiből kifizetniük a vádlottakra kiszabott büntetést, hiszen még a Reiner Antal részét képező 70 millió sem gyűlt össze, az emberek nem adakoznak ilyen célból."

Agachenak továbbra is feltett szándéka Magyarországon bíróság elé állítatni Paizs Ottót, Filip Orbán Kamillát és ifj. Konrád Jánost.

(Dimény)

VII. évfolyam 51. szám 2002. december 27 - 2003. január 9.

***************************

Elölről kezdődik a Reiner elleni per

Pénteken, december 20-án a kézdivásárhelyi bíróságon az Agache Aurel Dionisie versus Reiner Antal civil per újabb felvonására került sor. A per tárgyát Reiner esztelneki háza képezi, Agache azért folyamodott a törvényszékhez, hogy megszerezhesse a már három évvel ezelőtt az Agache családnak megítélt anyagi és erkölcsi kártérítést. A Reiner egyetlen vagyonát képező családi házat azonban nem lehetett kalapács alá bocsátani, hiszen egy vagyonközösség részét képezi, melynek egyik tulajdonosa a Vass család. A kezdeményezett eljárás célja, hogy Reiner nevére telekkönyvezzék a birtok ráeső részét.

A rövid tárgyaláson ezúttal a feketehalmi börtönből hazaszállított Reiner Antal is részt vehetett. A telekkönyvben szereplő Vass családot senki, míg Reiner volt feleségét Ötvös Zoltán ügyvéd képviselte. A felperes csak a tárgyalás befejezése után érkezett meg.

A vagyonközösség megszüntetéséért kezdeményezett peres ügyet az ítélőbíró január 24-re halasztotta, ugyanakkor az előző két tárgyalást érvénytelennek nyilvánította. Még pedig azzal az indokkal, hogy Agache kérelmezése nem volt közölve Bugár Lenkével, Reiner Antal ex-feleségével. Dionisie kénytelen minden eddigi kérelmét, iratait újra a bíróság elé terjeszteni, és egy másfélmilliós bélyegilletéket is kifizetni, ha továbbra is folytatni szeretné az ügyet.

A vádlottak padján ülő Reiner kihallgatása során birtokháborítással vádolta Agachet, véleménye szerint minden rendőri jelenlét ellenére jogtalanul hatoltak be a lakásába. Mivelhogy az RMDSZ által megígért ügyvéd most sem jelent meg, a tárgyaláson elhangzott az alperesnek az a kérése, miszerint következő alkalommal egy hivatalból kinevezett ügyvéd képviselje őt. (Információink szerint egyetlen kézdivásárhelyi ügyvéd sem vállalta Reiner ügyét.

A bíró emlékeztette a már szinte másfél éve börtönben sínylődő férfit, hogy február 3-án az ügyét felülvizsgáló bizottság előtt kell megjelennie, ahol majd eldől, mennyit kell letöltenie hátralévő büntetéséből.

Reiner továbbra is a feketehalmi börtönben marad, hogy eleget tudjon tenni a következő beidézésnek. A hivatalos indoklás szerint azért szállították át Csíkszeredából Feketehalomra, hogy úgymond közelebb legyen Kézdivásárhelyhez, ám félő, hogy más ok húzódik meg a költöztetés mögött. Esetleg az, hogy az Agache család éppen Feketehalmon lakik... (dimény)

VII. évfolyam 51. szám 2002. december 27 - január 9.

***************************

Az összefogás margójára

Karácsony közelít, látni a mosolygós, vakációt váró gyermekarcokon. Az ünnepire varázsolt tereken, parkokban és otthonokban is látható, s beljebb is, lélekben is készülünk már az ünnepre. Jó lenne tudni, hogy általános a készülődés, egyformán van esély, lehetőség és remény mindannyiunk számára várni, s majd otthonunkban fogadni a Megváltót, a gyermek Jézust, a hit, remény, szeretet jelképét.

De mire vár az, aki börtönben sínylődik? Kire várhat Reiner Antal, aki hosszú évek igazságtalan meghurcoltatásai után börtönben várja az idei Karácsonyt, s ha szabadulna is, nem biztos, hogy várná az otthon, födél, meleg kályha? Mit tehet az, aki többszörösen is kiszolgáltatotta román igazságszolgáltatás szeszélyeinek, az Agache Aurel bosszújának, de az őt fenntartó és támogató közösség irgalmának is? A már elhíresült Agache-per egyetlen börtönben sínylődő áldozata mit tegyen? Reiner Antal ma a Megváltón kívül már csak a szűkebb közösségnek a szeretetében, együttérzésében, közös erőfeszítésében bízhat, s míg az előbbi hitét táplálja, reményt csak az utóbbi adhat neki.

Vajon a közösség, melyhez tartozik, elég erős és összetartó-e, hogy felvállalja ezt az ügyet az utolsó lépésig?

Néhány héttel ezelőtt úgy nézett ki, hogy igen. Van erő, van összetartás, van közös akarat. Az otthon, melyre az üldöző szemet vetett, a ház, melyet Agache Aurel el akar árvereztetni, úgy nézett ki, a közösség összefogásával megmenthető. S a bankszámla, melyet a magyar, de főleg a környék polgárai adományait fogadja, gyarapodik. De nem elég gyorsan. A szükséges összegnek alig fele gyűlt be, jórészt más megyék lakóinak, közösségeinek, intézményeinek adományaiból. Az idő pedig sürget. Nem csak Karácsony, hanem a törvényes procedúra is időhöz kötött, s ugyanígy Reiner Antal esélyei, lehetőségei is.

Jó lenne tudni: van esélye, lehetősége reménykedni, hogy egy nap majd ő is hazatérhet otthonába. Ma úgy néz ki, hogy csak reménye van. Hát ne vegyük el tőle, hiszen ezen kívül, lehet, semmije sincsen.

Ferencz Éva

VII. évfolyam 50. szám 2002. december 20-26.

***************************

Elhalasztották a pert

November 25-én került sor a kézdivásárhelyi bíróságon az Agache Aurel Dionisie által kezdeményezett, az esztelneki 82. szám alatti ingatlan felosztásáért folytatott per első tárgyalására. Agache a telekkönyvben szereplő tulajdonos-közösség megszüntetéséért indított pert. Azt kéri, hogy a Vass család és Reiner Antal, valamint ex-felesége, Lenke tulajdonrészét válasszák külön, hogy felhajthassa a román igazságszolgáltatás által kiszabott kártérítést. Mivelhogy a tárgyaláson csak a felperes jelent meg, az ítélőbíró december 20-ára halasztott.

Reiner Magyarországról hazalátogató volt felesége, Lenke érdeklődésünkre kijelentette: teljesen elhatárolja magát az ügytől, nem kíván a tárgyalásokon sem részt venni, de ha már itthon van, nem hagyja az őt megillető részt elveszni. Az időközben újra férjhez ment asszony elmondta, Reiner Antal börtönbe kerülése előtt sem tartotta vele a kapcsolatot, továbbá szándékában áll egy másik szakemberrel felértékeltetni az esztelneki birtokot. Véleménye szerint a ház és a telek jóval többet ér 70 milliónál. Semmiképp nem hajlandó Agache kezére szolgáltatni a házat – mondotta –, s értékeli, hogy az RMDSZ meg akarja menteni az ingatlant, de ő sem akar ráveszíteni, egykor ő maga is önerőből kellett új életet kezdjen az anyaországban – nyilatkozta lapunknak.

Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy Reiner Antal a börtönből több ízben is kérte az esztelneki szomszédját, hogy küldjenek neki egy fényképet a volt feleségéről…

(dimény)

VII. évfolyam 48. szám 2002. december 6-12.

***************************

Katona Ádám Kézdivásárhelyen

Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés (EMK) nevű RMDSZ-platform kézdivásárhelyi szervezete kezdeményezésére november 15-én, pénteken 17 órai kezdettel lakossági fórumra kerül sor kézdivásárhelyi Maassluis Nyugdíjasklubban – tájékoztatta lapunkat Bakk László. A fórum témái: a Székelyföld önrendelkezése; 10 éves a kolozsvári nyilatkozat; a kézdivásárhelyi elítéltek ügye közös. Előadást tart a platform elnöke, Katona Ádám, aki nemrég nyílt levélben fordult Iliescu elnökhöz Reiner Antal érdekében (erről már beszámoltunk lapunkban), a legutóbbi SZKT alkalmával pedig Markó Béla szövetségi elnökhöz intézett ugyancsak nyílt levelet. Ebben sürgette a belső választások megtartását, megoldást követelt Reiner ügyében és adakozásra szólított fel az elítélt esztelneki ingatlanának megmentése érdekében, valamint diszkrét közbejárást kért Sántha Pál Vilmos ügyében, akit "Verestóy Attila udvarhelyi szenátor bizalmi embere, Bunta Levente följelentett".

VII. évfolyam 45. szám 2002. november 15-21.

***************************

Felhívás

Az RMDSZ Alsó- és Felsőháromszéki területi szervezetei gyűjtést indítanak az Agache-perben elítélt ártatlan emberek anyagi megsegítése érdekében. A pénzadományokat a 25.11.02.01-16016 sepsiszentgyörgyi Takarékpénztár (C.E.C.) folyószámlájára utalhatják át.

Az átutalás bármely településen elvégezhető, ahol C.E.C. kirendeltség működik.

Albert Álmos, az RMDSZ alsóháromszéki elnöke

Baka Mátyás, az RMDSZ felsőháromszéki elnöke

***************************

Interjú Agache Aurel Dionisie-vel, az 1989-ben meglincselt milicista fiával

"... apám nem volt népszerű ember"

Tizenhárom évvel az 1989 decemberében történtek után, az Agache-ügy még mindig borzolja a kedélyeket. Időközönként, amikor látszólag elcsitulnának a dolgok, azonnal felbukkan valami: letartóztatások, tárgyalások, bebörtönzések, amnesztia... Aztán újabb per, Magyar Igazolvány igénylése Agache részéről, ezután felháborodás egyik oldalon, diadalmas elégedettség a másikon. A történet legutóbbi, de biztosan nem legutolsó felvonására még mindenki jól emlékszik: az egykori kézdivásárhelyi milicista fia, Agache lefoglaltatta a börtönben sínylődő Reiner Antal esztelneki ingatlanát. Az alábbi interjú Agache Aurel Dionisie további indítékaira, szándékaira, cselekedeteinek mozgatórugóira kívánt rávilágítani.

- Ön hogyan látja az Agache-ügyet?

- Becsületbeli kötelességet teljesítek az apámmal szemben, olyan kötelességet, amelyet minden bizonnyal ön is teljesítene, ha a szülőjét olyan körülmények között veszítette volna el, mint én. Az Agache-ügynek van egy törvényes és egy erkölcsi oldala. Az előbbi a bűnösnek talált öt személyre kirótt ítélet végrehajtását jelenti. Az Európa Tanács illetékes fóruma és a strassbourgi bíróság döntése után beszélhetünk majd az ügy erkölcsi vetültéről. Ezt követően szeretném egyelőre a román és a magyarországi nyilvánosság, esetleg az egész világ elé tárni az Agache-ügy kvinteszenciáját. Majd csak akkor ér véget igazán az Agache-ügy.

- Az öt perbefogott személyen kívül mások neve is felmerült apja meglincselésével kapcsolatban. Mégis, Ön csak az öt személy ellen tett lépéseket, szorgalmazta az elítélésüket, miközben folyton igazságról beszél.

- Az a tény, hogy nem került kellő bizonyíték további bűnösök elítélésére, nem jelenti azt, hogy az elítéltek ártatlanok. Valóban, tudomásom van mások részvételéről is apám meggyilkolásában, még 1989 karácsonya óta. Az Agache-dosszié is tartalmaz utalásokat a személyükre, azonkívül több kézdivásárhelyi is megerősítette ezt magánbeszélgetéseink alkalmával. Az egyik kézdivásárhelyi orvosnő két fiát például azért nem lehetett törvény elé állítani, mert rendkívüli fizikai erőnlétének köszönhetően apám túlélte a milícia épületében történt durva bántalmazást, elmenekülhetett a helyről, ahol a "forradalmárok" önkívületben hagyták, s vértől, félelemtől elvakítva ment arra helyre, ahol megölték. Az apám tehát túlélte a két bestiától kapott verést, s a FSN (Nemzeti Megmentési Front - a szerk.) által meghirdetett amnesztiába esik mindaz, amit tettek (súlyos testi sértés, rablás). Még 1989-ben a rendőrség rendelkezésére bocsátottam egy, az apám meggyilkolásával gyanúsítható személyek neveit tartalmazó listát, amelyen többek között Orbán ügyvéd lánya, Paizs fodrász, apám informátora és Héjja cukrász, a kézdivásárhelyi Szekuritáté "protezsáltja" szerepelt. A másik kettőről nem volt tudomásom. Aztán bele kellett nyugodnom abba, hogy a többiek ellen, akik a listán szerepeltek, nincsenek szolid bizonyítékok. Talán, ha nem lépett volna közbe az RMDSZ, s nem teremtett volna kedvezőtlen légkört a nyomozáshoz, akkor másként alakultak volna a dolgok. Így azonban nem sokan merték vállalni a tanuskodást. Most adok hangot először a nyilvánosság előtt Kozma (jelenleg Várdó) Gizella iránt érzett elismerésemnek. Ez az asszony, annak ellenére, hogy nagy nyomás nehezedett rá az elítéltek és azok környezete részéről, következetesen fenntartotta tanuvallomását, azok után is, hogy a helyi sajtó mindennek elmondta. Az egyetlen olyan kézdivásárhelyi személy volt, aki nem fordította el a tekintetét az apámmal történt borzalmak fölött.

- Tizenhárom év telt el a történtek óta. Nem gondol arra, hogy véget kellene már vetni az egész ügynek, s hagyni, hogy a sebek begyógyuljanak? Hogy a meghurcoltak irányába némi megértést is tanúsíthatna, ismerve apja korábbi magatartását?

- Az Agache-ügyben elítéltek "szenvedése" fordítottan arányos azzal a szenvedéssel, ami az Agache-családnak osztályrészül jutott. Mi bizonyítékát adtuk megbocsátási szándékunknak még 2001-ben. Mindössze azt kértük, adják fel magukat önként a rendőrségen. Fogvatartásuk arra az időre szólt volna, amennyi idő alatt összeállítják a kegyelemhez szükséges iratcsomót. Felajánlottuk: amennyiben részletes beismerő vallomást tesznek, mi beleegyezésünket adjuk ahhoz, hogy kegyelemben részesüljenek, lemondunk az erkölcsi kártérítésről. Köztudott, a bestiák nem kívántak élni ezzel a lehetőséggel.

- Most éppen Reiner házának sorsa jelenti az aktualitást.

- Az RMDSZ által tervezett gyűjtési akció ellen határozottan tiltakozom. Nem tisztességes, hogy különféle alapítványok és a székely emberek hátán a bűnösök kivonhassák magukat a kártérítés kifizetése alól. Reiner minden bizonnyal elveszíti az ingatlanát. Én is elveszítettem kézdivásárhelyi szülőházamat, fiatalságom legszebb évei mentek tönkre, de úgy tűnik, a családom és az én szenvedésem senkit nem érdekel. A nyilvánosság előtt kijelentettem, amennyiben Reiner beismeri bűnösségét, a házat megtarthatja.

- Ugye, most viccel? Az az ember azért van jelen pillanatban rácsok mögött, mert a törvény előtt bűnösnek találtatott. Miért kellene bűnösnek vallania magát? Az a tény, hogy nem teszi, bizonyítéka az ártatlanságának, nemde? Hiszen már nincs veszítenivalója!

- Reinerről tudni kell, hogy nem az a szelíd, légynek sem ártó ember, amilyennek a sajtó beállítja. Egyik börtöntársa rákérdezett, igaz-e, hogy a halott milicista szájába patkányt tett? "Részeg voltam" - válaszolta neki Reiner.

- Ha jól értem, Ön megbízott valakit, hogy a cellában faggassa ki Reinert.

- Így van. Ne feledje, milicista tiszt fia vagyok, vannak minimális ismereteim arról, hogyan kell információt szerezni. Az illető, aki beszámolt a Reinerrel folytatott beszélgetésről, nem nagylelkűségből, hanem pénzért tette. Az ő révén szereztem tudomást arról is, milyen bánásmódban részesülnek az Agache-perben elítéltek. Meg kell értenie, ehhez a módszerhez kellett folyamodnom, hogy megtudhassam az igazat. Egyébként egy másik tanú, Illyés Imre is alátámasztja Reiner cselekedetét. Illyés 1991 novemberében nyilatkozata ezt, s hat évvel később megerősítette.

- A "részeg voltam" válasz azt is jelentheti, nem emlékszik. S amennyiben mégis igaz lenne, elítélendő cselekedet, de nem gyilkosság...

- Ebben igaza van, de ő a börtönben is megjátszotta az ártatlant, amin viszont én nem csodálkozom. A másik elítélt, Héjja 1991-ben beismerte, hogy egy zászlórúddal megütötte az apámat. Később szemrebbenés nélkül nézett a kamerába, miközben azt mondta, egy újjal sem ért hozzá!

- Mi a véleménye arról a megállapításról, hogy az Ön édesapja a saját magatartása miatt vált a népharag áldozatává, s ezért nem tisztességes, hogy haláláért öt ember bűnhődik.

- Igaz, hogy apám nem volt népszerű ember. Az is igaz, hogy a nyomozások, kihallgatások során megsértette egyes emberek jogait. Ezt sohasem tagadtam. Minden alkalmat megragadtam, hogy felkérjem azokat, akik az apám miatt szenvedtek, tegyenek ez irányú nyilatkozatot, hogy az igazság arról az időszakról is kiderüljön. Ez a kézdivásárhelyi civil társadalom feladata lett volna. Nem értek Önnel egyet abban, hogy édesapám népharag áldozata lett. Az apám felelőtlen, többségükben ittas személyek áldozata lett, akiknek sikerült felülkerekedniük a sokasságon, amely ezáltal közömbös, passzív résztvevőjévé vált egy gyilkosságnak.

- Azt hiszem nem mondok újat azzal, hogy Ön sem túlzottan rokonszenves ember Felsőháromszéken. Mit gondol, a közeljövőben változik-e ez a megítélés?

- Természetesen, fontos lenne, hogy a magyar közvélemény álláspontot változtasson, de amíg a helyi közösség élén a jelenlegi reformista kamarilla áll, erre nem látok esélyt.

Kérdezett: Kocsis Cecília

Szekely hirmondo VII. évfolyam 44. szám

2002. november 8-14.

***************************

Az RMDSZ megmentette Reiner házát

Hétfő délben kézdivásárhelyi irodájában rendkívüli sajtótájékoztatót tartott Tamás Sándor képviselő, ahol elmondta a mindannyiunk számára örömteljes hírt: korainak bizonyult Agache Dionisie afölött érzett öröme, hogy kezet tesz Reiner Antal esztelneki házára.

Amint arról korábban már részletesen is beszámoltunk, a céhes városban 1989 decemberében népharag áldozatául esett milicista fia nemrég lefoglaltatta a jelenleg börtönben sínylődő Reiner Antal 1930-ban épített esztelneki házát, és azt nyilatkozta, hogy amennyiben két árverés után sem talál gazdára az ingatlan, akkor ő veszi tulajdonába és földig rombolja az épületet. Csakhogy óriási tévedést követtek el a végrehajtás során – mondta a képviselő –, és ezért főként Agache fia okolható, aki nem bizonyult körültekintőnek. Az ingatlan ugyanis több személy – nevezetesen Vass Albert özvegye, Vass Gáspár, Vass Erzsébet, Vass Terézia, Vass Irén, valamint Rainer Antal és volt felesége, Lenke – közös tulajdona, és ebben az esetben nem képezheti végrehajtás tárgyát és nem is lehet lefoglalni. Az RMDSZ kézdivásárhelyi szervezete mind Reiner Antalnak, mind pedig a többi társtulajdonosnak azt javasolja, hogy a végrehajtás ellen emeljenek kifogást a bíróságon, mert ebben az esetben törvény szerint meg kell szüntetni a végrehajtás során született jogi aktusokat.

Tamás Sándor a továbbiakban elmondta, hogy együttműködésben az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezetével, gyűjtést szerveznek az Agache-per két itthon maradt elítéltje érdekében. A megnyitandó bankszámlára beérkező pénzadományokból fogják fedezni a házlefoglalásban érintettek jogi képviseletét, valamint akkora összeggel fogják segíteni Héjja Dezsőt, mint amennyit Agache fia – bírósági ítélet nyomán – levonat a nyugdíjából (novembertől Héjja nyugdíjának az egyharmadát kapja Agache).

Csak remélni merjük, hogy a háromszéki magyarság ezúttal (is) jelesre fog vizsgázni összefogásból!

(károlyi)

VII. évfolyam 43. szám

2002. október 24-30.

***************************

Csak kapkodom a fejem

Csak kapkodom a fejem, annyi elgondolkodtató vagy bicskanyitogató történés van manapság. Mintha feje tetejére állt volna a világ, a legképtelenebb, legfelfoghatatlanabb dolgokat olvassuk az újságban, látjuk a tévében. Sokakra még csak magyarázat sincs, másoknál nagyon körbe kell járjuk az általunk ismert tényeket, hogy valamit is megértsünk belőle.

Hadd ne kalandozzunk a világ dolgai körül, mikor robbantásokban százak halnak meg, vagy mesterlövészek lövik ki találomra az embereket.

Szűkebb hazánkban, Felsőháromszéken Agache mester borzolja mindnyájunk kedélyét újra és újra. Tudom, hogy fájdalmas egy gyermek számára a szülő elvesztése, de Dionisie azóta felnőtt lett, s csak benőhetett volna a feje lágya. Tizenkét év elteltével, hatalmas sajtóanyag ismeretében, mely többnyire néhai apját ítéli el, mivel kimondottan embertelen módon basáskodott rendőrként áldozatai fölött, megalázta őket, ellopta vagyonukat. Háromszék, de Kézdivásárhely még fokozottabban egy tömbben ezt sziszegte. Az összképet rontja az a tény, hogy Iliescu mester a forradalom mártírhőse kitüntetéssel koronázta meg a Székelyföldön megtépázott, s a népindulat által kivégzett rendőr rossz hírnevét, de a történet sorozatos igazságtalanságai közé tartozik ez is, s természetesen Romániát minősíti.

Ifjú Agache nem lapult, bízván a székely nép feledésében, mivel a közmondás is azt mondja, hogy "az alma nem esik messze fájától", hanem egyenesen zászlójára tűzte, hogy bosszút áll apja "kivégzőin". Ezzel párhuzamosan igényelte és megkapta a magyar igazolványt, s azzal a zsebében vonult Esztelnekre, Reiner házának lefoglalását celebrálni.

A történet ismerős, tudjuk, de képtelenség egy szálra fűzni. Miként fordulhat elő, hogy a magyar kormány a romániai magyarság közellenségeinek is magyar igazolványt ad? Hogy létezik, hogy sorozatosan telepednek ki Magyarországra az egykori szeku-főnökök, kétes foglalkozású ügynökök, s a belügyminisztérium buzgón osztogatja nekik a letelepedési engedélyeket, majd nagyvonalúan az állampolgárságot is?

Hogy létezik, hogy az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, a köztiszteletnek örvendő Tőkés László püspök oda kénytelen jutni, hogy bepereli saját szövetségét, s Bukarestben a bíróságon dr. Kincses Előd és Frunda György, két marosvásárhelyi (ex és mostani), RMDSZ-vezető, két magyar fog ügyvédeskedni, bírói szentenciákat egymással szembeköpködni? De hogy létezik, hogy ezzel az üggyel kapcsolatban a magyar tévében hírnevében igencsak megcsorbult vezetők, Borbély László és Seres Dénes – utóbbi a zilahi egyház által visszakapott iskola vehemens támadója (zilahi "Mikó ügy") – nyilatkoznak, s a másik fél véleményét csak a józanul mérlegelő néző képzelheti hozzá?

Hogy létezik? Hogyan létezik? Istenem, hogyan létezhet?!

Gazda Zoltán

***************************

A magyar nyelv másodrangú

Egyik korábbi lapszámunkban már foglalkoztunk a szerkesztőségünk címére érkező olvasói levelekben feltett kérdéssel: mit csinál Kézdivásárhely egyetlen végrehajtója, Bălas Marius, hiszen hiába születik bírósági döntés, egyes peres ügyek esetében nem történik előrelépés az ő munkája terén. Elég, ha csak saját példánkkal hozakodunk elő, annak kockázatával, hogy már untatjuk ezzel olvasóinkat: Szigethy István volt kézdivásárhelyi polgármester több mint két éve tartozik szerkesztőségünknek tízmillió lejt meghaladó perköltséggel, eddig még egy fityinget se láttunk tőle. (Persze, végrehajtó nélkül is illet volna kifizetnie tartozást, ha már közéleti személyiségként nem restellte beperelni – teljesen fölöslegesen – lapunkat.)

Reiner Antal vagyonának zárolása kapcsán felmerül bennünk ismét a kérdés, hogy milyen kritériumok alapján rangsorolja megoldásra váró ügyeit a végrehajtó. Mitől sürgősebb elvenni egy börtönben szenvedő ember házát, mint egy volt polgármestertől felvasalni azt, amivel pökhendiségéből kifolyólag tartozik?

Mivelhogy Bălas Marius már korábban kijelentette, hogy fölöttesei engedélye nélkül nem nyilatkozhat, telefonon kerestük meg a brassói Bírósági Végrehajtók Kamarájának elnökét. Az úr előbb rábólintott kérdésünkre, ám amikor megtudta, hogy magyar nyelvű lapról van szó, azonnal elutasítóvá vált. Azzal érvelt, hogy a Székely Hírmondó nem az ország hivatalos nyelvén jelenik meg, így a végrehajtó nem értheti meg világosan az ellene felhozott vádakat. Magyarán: a végrehajtó csak román lapnak nyilatkozik, magyarnak nem.

S történik mindez a nagy protokollumok idején, a diszkrimináció-ellenes bizottság felügyelete alatt, amely szőkenős viccekre vadászik nagy igyekezettel.

Az ügyet parlamenti képviseletünk, s személyesen Markó Béla szövetségi elnök figyelmébe ajánljuk.

Dimény Árpád

VII. évfolyam 42. szám 2002. október 17-23.

***************************

Lefoglalták Reiner Antal esztelneki házát!

Csak az összefogás segítene

Múlt hétfőn lefoglalták az Agache-perben többévi börtönbüntetésre ítélt Reiner Antal esztelneki házát.

Olvasóink előtt ismeretes: az egykori kézdivásárhelyi milicista főtéri meglincselése miatt öten bűnhődtek-bűnhődnek. Az elítéltek közül hárman külföldre távoztak, Héjja Dezső elnöki kegyelemmel szabadult, s azóta már volt egy újabb pere ifjabbik Agacheval, Rainer pedig a csíkszeredai fegyházban tölti büntetését. A meghurcoltatás mellett, az Agache-ügy elítéltjeit kártérítésre is ítélte a bíróság. Ennek értelmében foglalták le Reiner Esztelnek 82. szám alatti ingatlanát a rendőrség, a végrehajtó, a helybéli Nagy Ferenc és természetesen ifj. Agache jelenlétében.

Agache Aurel alaposan szemügyre vette az ingatlant, megtudakolta, iható-e a kút vize, de tüzetesen megvizsgálta az ún. tiszta szoba lakkozott mestergerendájába vésetteket, amelyből kiderül, a házat 1930-ban építették. Reiner telkén áll még egy kissé rozzant melléképület, a bennvaló területe mintegy 4-5 ár. A két kis szoba, valamint a konyha berendezése csak a legszükségesebbekből áll: ágy, vitrines és ruhásszekrény, a konyhában főzőkályha, leterítve a Székely Hírmondó egy régebbi számával. Fénykép-albumok, régi fotókkal megrakott dobozok – mind az úgynevezett boldog békeidőkből, amikor még együtt volt a család...

Ez tehát a börtönben ülő Reiner minden földi vagyona, egyelőre. Mert következik az árverezés, s ha valami isteni csoda nem történik, a szerencsétlen embernek mindene odalesz. A faluban, ahol Reiner élt, felvetődött a gyűjtés gondolata. De az Agachenak járó (?) hetven millió nagyon sok pénz. Talán a felsőháromszékiek összefogása segíthetne!

Elkeseredtem, felmérgelődtem, amikor szóltak, legyek jelen a lefoglalásnál – mondja Nagy Ferenc, Reiner szomszédja. – Tóni jóravaló, rendes ember volt, erősen sajnáljuk. Ránk bízta a házát, mi vigyázunk rá, jobban, mint a sajátunkra. Néha a leánykáim takarítanak, irtjuk az egereket, nehogy mindent összerágjanak. Mit tetszik gondolni, hazaengedik? – kérdezi hirtelen. – Katona Ádám küldött egy levelet az RMDSZ-hez, nem tudom, hátha az segít valamit. A feleségem tegnap írta meg Tóninak a szomorú hírt, hogy a házát lefoglalták. Sokat tanakodtunk, megírjuk-e, vagy ne?

Nagy Ferenc felesége, Ildikó elővesz néhányat Reiner börtönből írt levelei közül. Olvasom a címzést: Naghi Feri...

Mind románul írja – világosít fel Nagyné. – Magyarul jól beszél, de nem tud helyesen írni. Havonta küldünk neki csomagot, amit tudunk, s amit kér: levélborítékot, ceruza-elemet, szivarat, fényképeket a családjáról; a gyermekeiről, s a volt feleségéről, Lenkéről. Két hete temettük el Ödi bácsit, ő minden alkalommal a nyugdíjából 100 ezer lejt küldött Tóninak, szivarra.

Nagyék jól emlékeznek arra napra, amikor Reiner hazajött Békéscsabáról.

Akkor este nálunk vacsorázott. Mondtam neki: Tóni, miért jöttél haza? Elmesélte, hogy ott, Magyarországon felkereste egy magát nyomozónak kiadó személy. Vendéglőbe is meghívta, egy sör mellett győzködte Tónit, térjen haza, amnesztia lesz. Azzal ijesztgette, ha erről a közkegyelemről lemarad, 15 évig nem jöhet haza.

Az esztelnekiek szerint a rendőrségnek tudomása volt Reiner aznap esti érkezéséről, de azt is tudták, jámbor ember, a légynek sem árt, ezért csak másnap reggel tartóztatták le, hadd aludjon a saját ágyában legalább egy éjszakát. Ha ez így igaz, a rendőrség emberségből jól vizsgázott.

Kocsis Cecília

***************************

Agache nem kegyelmez

2001. december 3-án született meg a Kovászna megyei törvényszék döntése az Agache-ügyben elítéltek vagyonának elkobzását illetően. A Legfelsőbb Bíróság két évvel ezelőtti jogerős határozata így szólt: a vádlottak (Filip-Orbán Daniella Kamilla, Héjja Dezső, Paizs Ottó, Reiner Antal és Konrád János), fejenként 10 millió lejt kénytelenek fizetni Agache özvegyének és 60 millió lejt erkölcsi kártérítés címén. Időközben az inflációt is rászámolták.

Ez egyedül a három év szabadságvesztésre ítélt Reiner Antalt érintette, ugyanis a 2002/28-as számot viselő okirat érvénybe lépése alapján Bălas Marius kézdivásárhelyi végrehajtó október 7-én reggel zárolta a börtönben raboskodó alperes esztelneki ingatlanát.

Agache elmondta, a következő lépés a ház és a hozzá tartozó telek felértékelése lesz, amit majd előre meghirdetett árverésen fognak kalapács alá helyezni. Ha a birtok nem talál gazdára három licit után sem, minden az ifjú Agache tulajdonába kerül. Arra a kérdésünkre, hogy hajlandó lenne-e elállni követeléseitől, tekintettel az elítélt nyomorúságos helyzetére, Agache Dionise kijelentette: "Ha Reiner Antal beismeri bűnösségét, megtarthatja az ingatlant!"

Az elhunyt őrnagy fiának feltett szándéka, hogy Héjja Dezső esetében a 60 milliót meghaladó kártérítést és perköltséget annak nyugdíjából tartassa vissza.

(dimény)

VII. évfolyam 41. szám 2002. október 10-16.

***************************

Agache fia átveheti a magyar igazolványt

"Magyarnak érzem magam"

Október 1-jén a bukaresti magyar nagykövetség konzuli osztályának vezetôjétôl szerzett tudomást Agache Aurel Dionisie a magyarigazolvány-kérelmére érkezett válaszról. A néhai milicista ôrnagy fia kérelmét a magyar belügyminisztériumban bírálták el. Vadászi Tiborné, a budapesti központi adatfeldolgozó, nyilvántartó és választási hivatal magyar igazolványokkal foglalkozó fôosztályának vezetôje által jegyzett értesítésében az állt, hogy az okmányt a Békés megyei Közigazgatási Hivatalban veheti át az igénylô.

Agachet telefonon hívtuk fel, hogy megkérdezzük, kíván-e élni az igazolvány nyújtotta kedvezményekkel, lehetôségekkel?

Nyújtódi származását hangoztatva Aurel Agache így nyilatkozott:

Nagyon örvendek, hogy megkaphattam ezt az okmányt, a nagyszüleim emlékére, tiszteletére nézve ez sokat jelentett nekem. Tudom, hogy a kézdivásárhelyi lakosok nem erre számítottak, és hátsó szándékot sejtettek kérelmemben, de nem így van, és a mentalitásuknak változnia kell. Az Agache-per nem volt etnikai jellegű, én magyarnak érzem magam, tehát jogom van az igazolványhoz, és örülök, hogy ezt a budapesti hivatalnál is így gondolják. Egyelôre még útlevelem sincs, de ha kiváltottam és átvettem az igazolványt, szeretném igénybe venni a magyar állam nyújtotta kedvezményeket.

Agache többek között azt is elárulta, hogy hamarosan újabb információkkal szolgálhat az általa 2002. február 15-én kezdeményezett újabb perrôl, amely Fábián Károly ügyész és Luppinger Attila volt fôügyész (mindketten a Kovászna megyei törvényszék mellett működô ügyészségen dolgoznak (tak) korábban), ellen irányul.

(dimény)

Agache igazolványáról

A hírhedt milicista ôrnagy – akinek szelleme halála után tizenkét évvel is kísért – fia az elmúlt héten újra az érdeklôdés középpontjába került. Aurel Agache Dionisie az elmúlt években, nem kevés politikai támogatással, mindent megtett annak érdekében, hogy tisztára mossa apja emlékét és tetteit. Most nem errôl van szó, hanem arról, hogy mindannyiunk meglepetésére vagy inkább megrökönyödésére, Agache magyar igazolványt kapott. Igen kapott.

Tudtuk, hogy megtett minden lépést megszerzése érdekében, de mivel egy darabig csend övezte az ügyet, gondoltuk nem lesz belôle semmi, ez is csak egy újabb figyelemfelkeltés. Csalódtunk. Agache fiának – csakúgy mint a felmenôi között csak magyarokat felsorakoztató száldobosi János bácsinak, a málnási Piroskának vagy a rosszemlékű rezsim emberei által meghurcolt színmagyar Istvánnak – magyar igazolványa van.

Megdöbbentô és elszomorító eset. Tudjuk, Agache édesanyja magyar származású, és mivel Dionisie igazoló papírt kapott az egyháztól, bebizonyítva így "hovatartozását", eleget tett az igazolvány megszerzése érdekében kiírt feltételeknek. Távol áll tôlem, hogy Dionisiet szidjam, akit személyesen is ismerek, vagy vádoljam apja tettei miatt, hiszen nem tehet arról, amit a milicista ôrnagy tett. Az abszurditás okát azonban valamennyien keressük, mert miképpen lehetséges az, hogy egy kalap alá tartozik, ugyanazon közösség része lett egy megtorló apparátus emberének fia, és az is, akit éveken át üldöztek az említettek.

Akkor mi az értéke, tartalma a magyar igazolványnak?

Számtalanszor állást foglaltam a magyar igazolvány megszerzése érdekében, kértem a háromszékieket, ne mulasszák el ezt a lehetôséget. A magyar igazolványnak ne az anyagi töltetét nézzék, azt a pár forintnyi utazási és egyéb kedvezményt, hanem annak másik oldalát, mely a hovatartozást, a nemzethez való tartozást erôsíti.

Ezek után bevallom, másképp látom a helyzetet. Kitartok a magyar igazolvány fontossága mellett, de nem tudok biztatni senkit, hogy váltsa ki azt.

Timár Alpár László

***************************

Interjú Katona Ádámmal, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés elnökével

Szélsőséges platform?

Mivel az Erdélyi Magyar Kezdeményezés a Székely Hírmondó olvasói által nem, vagy kevésbé ismert, beszéljünk először a kezdetekről!

Katona Ádám: 1990. elejétől néhányan, a székelyföldi területi szervezetek vezetői egymás között előbb laza, utóbb szorosabb kapcsolatot hoztunk létre. Ez volt a Székelyföldi Politikai Csoport. A Csoport különösen közösségi jogsérelmeinkkel foglalkozott, így az oroszhegyi és zetelaki ’89. december 22-i rendőrlincselések ürügyén elítélt székely emberek amnesztiája, börtönből kiszabadítása érdekében indítottunk, folytattunk itthon és külföldön több éves küzdelmet. (Az Agache ügyhöz hasonló, magyarellenes, koncepciós pör áldozatai érdekében az RMDSZ akkori csúcsvezetése, Domokos Géza meg köre közönyével szemben is küszködnünk kellett. Viszont rengeteg önzetlen és hatékony támogatást kaptunk anyaországi és nyugati barátainktól!) Kezdettől jellemző nézeteinkre, hogy már 1989 karácsonyán azzal a feltétellel csatlakozott Domokos kiáltványához az udvarhelyi magyarság szerveződése, melyet Magyar Demokrata Szövetségnek kereszteltünk (MDSZ – Romániai nélkül), hogy feltételül szabtuk az önrendelkezés és az anyaország fogalmának belefoglalását a kiáltványba. Utóbb egyre élesebb lett a szembenállásunk az eufemisztikusan kormánypártinak nevezett, és kezdettől az önfeladás útjait járó Domokos-vonallal szemben. Legnagyobb hírű és hatású csatánk az agyagfalvi ügy volt: az 1948-as agyagfalvi székely nemzeti gyűlés évfordulójára, 1991 őszére tervezett népünnepélyen meg szerettük volna kérdezni az egybegyűlteket, hogy egyet értenek-e az etnikai alapú székelyföldi területi autonómia érdekében szervezendő helyi népszavazás (referendum) megszervezésével. És ezt a szándékunkat az RMDSZ kongresszusai közötti legfelső döntéshozó testület, a Képviselők Országos Tanácsa (KOT) aradi ülésén többségi szavazással jóváhagyta! (Domokos Géza nem volt Aradon, éppen Bukarestben tárgyalt a kormányba lépésről. Már akkor ezen járt az eszük!) A KOT döntéséből hatalmas botrány lett, amit Domokos (Pesten, majd Amerikában), Tokay (Pesten), Verestóy (itthon) szítottak, a KOT-határozatáról persze egyetlen szót sem szólva, viszont a Székelyföldi Politikai Csoportot és engem név szerint gyalázva. Verestóy ment a legmesszebb: azzal állt elő a szenátus és a parlament közös ülésén, hogy egy ismeretlen, szélsőséges elemekből álló, RMDSZ-en kívüli csoportosulás kalandorakciójáról van szó! Ezt a nevezetesen hazug felszólalást a bukaresti tévé élőben közvetítette. A sajtó, a rádió meg a tévé persze nem volt hajlandó szót adni nekünk, egyszerűen nem közölte a tényeket. Viszont kivonult Agyagfalvára és környékére a hadsereg! Több régi bolsi kizárásunkat követelte az RMDSZ-ből. A gyűlés természetesen elmaradt. Utóbb sikerült elérnem, hogy az Országos Elnökség ismerje el, hogy az RMDSZ-ben nem volt szélsőséges csoport (ezt ígéretük ellenére – illetve Domokos utasítására – elmulasztották megjelentetni a sajtóban!), mi pedig megszüntettük a Székelyföldi Politikai Csoportot. Negyedévvel később, 1992. március 14-én Kolozsváron megalakítottuk platformunkat. Így született a kommunista ideológia ellenes, keresztény és nemzeti elkötelezettségű EMK. Program-nyilatkozatunkban 1992-től máig kiemelt helyen szerepel az önrendelkezés, melynek megvalósulási formája minálunk, Erdélyben a három szintű autonómia, köztük a székelyföldi magyar területi autonómia! Ugyancsak az EMK kezdeményezte, hogy a kisebbség vagy nemzetiség helyet a nemzeti közösség önmegnevezést használja a romániai magyarság közképviseleti és érdekvédelmi szövetsége, az RMDSZ. 1995 januárjától programunkba foglaltuk a védőhatalmi státus és a kettős állampolgárság követelését. (Természetesen mi erősen nem szeretnénk, ha az erdélyi magyarság elhagyná szülőföldjét, ezért beszélünk kezdettől korlátozott kettős állampolgárságról!) Talán legnagyobb sikerünk az oroszhegyi és zetelaki elítéltjeink amnesztiájának kierőszakolása Iliescu elnöktől, valamint az, hogy, bármennyire akarták Frunda Györgyék megakadályozni, a kolozsvári kongresszuson sikerült az RMDSZ országos programjába beleerőszakolnunk a nemzeti közösség önmegnevezést, sőt a három autonómia-forma követelését is, a személyi elvű-, a helyhatósági- és a magyar területi autonómia követelését

Melyek ma a legfontosabb különbségek az úgynevezett „hivatalos" RMDSZ-vonal és az EMK célkitűzései, illetve a célkitűzések megvalósítási taktikája, stratégiája között?

Az RMDSZ labancpolitikát folytató csúcsvezetésével és mamelukjaikkal a Szövetségünk programjában szerepelő autonómia-koncepció megvalósítása érdekében kitartóan és megalkuvás nélkül küzdünk. Továbbá: nem egy-két háromszéki család gondjának, hanem az egész romániai magyarság közösségi jogsérelmének tartjuk az Agache-lincselés ürügyén igazságtalanul, sőt ártatlanul elítéltek és börtönbezártak ügyét. Az egymást követő bukaresti kormányokkal 1996 óta kötött valamennyi RMDSZ-paktumba feltétlenül bele kellett volna kerülnie Szövetségünk autonómia-koncepciója meg az Agache-ügyben elítéltek amnesztiája követelésének, s akkor ma nem kellene a válságos egészségű rabjaink, Héjja Dezső és Reiner Antal életéért aggódnunk. A mostani dicstelen paktumból, amit a vörös Năstase-csoporttal kötöttek, megint kimaradt ennek a két szerencsétlen sorsú magyar amnesztiájának a követelése! Míg Bukaresttől közösségi jogaink biztosítását, közösségi jogsérelmeink orvoslását követeljük, a budapesti kormányzattól a korlátozott kettős állampolgárságot várjuk: alanyi jogon minden romániai magyar számára magyar állampolgárságot szeretnénk elérni. A kedvezménytörvényt kezdeti, legelső lépésként értékeljük és üdvözöljük, mégpedig történelmi lépésként. (Mellesleg: azzal a hatalmas ellenszéllel, amit a Kisantant ma fúj a magyar nemzeti kormánnyal szembe, akár az általunk 1995 óta folyamatosan szorgalmazott korlátozott kettős állampolgárságot is felvállalhatták volna budapesti barátaink.) Mi a becsületes, nyílt sisakos politizálást, a közösség egésze érdekében vállalt és egyedül a közösség véleményének meghallgatásával folytatott politizálást tartjuk célravezetőnek. Ezért is követeljük immár egy évtizede a belső választást az RMDSZ-ben. Máskülönben: aki érdeklődik irántunk, platformunk küzdelmei, küszködései iránt, kattintson a számítógépen honlapunkra: www.nexus.hu/erdelyimagyarkezdemenyezes.

Ismeretes, hogy az EMK évek óta vállalja a kézdivásárhelyi elítéltek támogatását. Milyen benyomást szerzett börtönlátogatásai során?

Kétszer látogattam meg rabjainkat a börtönben. Nagyon, lesújtóan kritikusnak tartom mindkettőjük állapotát. És börtönbeli életkörülményeik ma rosszabbak, mint korábban. Szegény Reinerre valakik ráijesztették a különböző, marosvásárhelyi, bukaresti egészségügyi intézményekbe utazás veszélyeinek rémhírével, ő feladta: már nem harcol feltételes szabadlábra kerüléséért az életveszélyes, ún. ugráló vérnyomásának kezelése, a megfelelő gyógyszerelés klinikai beállítása céljából. Héjja még küzd, és kitartása, férfihoz méltó tartása tiszteletreméltó! Egy becsületes csíkszeredai ügyvédet, aki az oroszhegyiek-zetelakiak perében már bizonyított, Hajdú Dezső urat kértük föl mindkettőjük ügyének képviseletére. Mi, szabad lábon élő erdélyi magyarok egyetlen percig se feledjük: akárhogyan is alakul Héjja Dezső és Reiner Antal sorsa, ügyük közösségi jogsérelem, valamennyiünk mártírjai ők!

Van-e az EMK-nak kapcsolata a magyarországi pártokkal?

Valamennyi nemzeti elkötelezettségű anyaországi párttal szemben nyitottak vagyunk. Ilyenek a Magyar Demokrata Fórum, a Fidesz Polgári Párt, a kereszténydemokrata meg a kisgazda-csoportosulások, sőt a MIÉP (melyet nem tartunk szélsőséges pártnak; gondoljunk csak Meciarékra, illetve Funarékra!) vagy Kupa Mihály Centrum Pártja is. Barátunknak tekintjük valamennyit, viszont szemben állunk a kommunista múltúakkal (MSZP, SZDSZ, illetve PDSR stb.).

Milyen az EMK kapcsolata a Reform Tömörüléssel és a Nemzetépítő-platformmal?

Testvérplatformunk mindkettő! ők is ezt vallják. De, sajnos, máig nincs szervezett együttműködés platformjaink között. Pedig már az alsócsernátoni fórumon is ezt szorgalmaztuk. Azóta is akár Toró T. Tiborral, akár Vekov Károllyal találkozom, mindig ezt a gondunkat hozom szóba. Remélem, előbb-utóbb lesz foganatja az EMK együttműködési törekvéseinek. Szívből üdvözlöm a szárnyacskáit bontogató RMDSZ Polgári Szárnya jelentkezését! Végezetül: erősen elszomorító kórtünetnek tartom, hogy hosszú évek óta és egyelőre egyes-egyedül az EMK vállalja a Székelyföldnek irányított betelepítéssel folytatott románosítása elleni küzdelmet! Mindezek mellett úgy vélem, nem nekem kell eldöntenem, hogy vajon szélsőséges csoportosulás-e az EMK-platform!

Lejegyezte: Bagoly Zsolt

***************************

Interjú Agache Dionisie Aurellel

Magyarigazolványt fog kérni

Az 1989-ben meglincselt Agache Aurel őrnagy fia, Dionisie Aurel múlt szerdán tartózkodott Kézdivásárhelyen. Agache legnagyobb fia a magyar állami televízió kettes csatornájának, valamint a Székely Hírmondónak adott nyilatkozatot. Mi a főtérre tervezett emlékplakettről, valamint az ún. Agache ügy legújabb fejleményeiről érdeklődtünk.

Kapott-e választ a kézdivásárhelyi polgármesteri hivataltól az emlékplakettel kapcsolatosan?

Még nem kaptam, viszont a választ harminc nap eltelte után kell elküldjék. Van egy olyan előérzetem, hogy a városrendészeti bizottság el fogja utasítani kérésemet.

Mit tesz abban az esetben, ha ez bekövetkezik?

Amennyiben elutasító választ kapok, mindent megteszek annak érdekében, hogy elhatározásomat véghez tudjam vinni. Több lehetőségem is van: beperelhetem az önkormányzatot, vagy a nép ügyvédjéhez (avocatul poporului – szerk.) fordulhatok. Egy biztos: ha technikai, vagy ideológiai okokra hivatkoznak, vesztett perük van. Én úgy sejtem, hogy nem is fogják megindokolni a döntésüket, egyszerűen csak nemet fognak mondani. Még egyszer ki szeretném hangsúlyozni: én nem a rendőr Agachenak, hanem apámnak, az embernek szeretnék emléket állítani. És abba is belemegyek, hogy egy másik, akár az apám plakettjével ellentmondó táblát tegyenek melléje. A plaketten nem szerepelne apám neve sem, így csak egy felkiáltójel lenne, mely arra emlékeztetné a polgárokat, hogy mi is történt valamikor Kézdivásárhely főterén. Nem vagyok hajlandó lemondani arról sem, hogy más helyet jelöljenek ki, a főteret tartom erre a legalkalmasabbnak.

Ön be akarja perelni a magyar államot. Megtudhatnánk, hogy miért?

Jövő hónapban utazom Magyarországra, hogy elindítsam azt a bírósági eljárást, melynek végén a Romániában hozott ítélet ott is teljes érvényű lesz. Ezt azért kívánom véghezvinni, hogy Paizs Ottó se meneküljön meg büntetésétől. Azt sem bánom, ha Magyarországon üli le a büntetését, az ottani börtönök közelebb vannak az európai normákhoz. Ha a magyar állam nem adja ki Paizs Ottót, akkor a következő lépésre már Strassbourgban kerül sor, az európai parlament emberjogi bizottságához fordulok, beperelem Magyarországot. Én bízom abban, hogy kiszolgáltatják Paizst, hiszen amit a magyar sajtóban olvastam, abból egyértelműen az derül ki, hogy szakemberek dolgoznak az ottani törvénykezésben. És csak végső esetben fordulok az európai parlamenthez.

Értesüléseink szerint ön igényelni fogja a magyarigazolványt. Igaz ez?

Hogy őszinte legyek, én a márciusi népszámláláson magyarnak fogom vallani magamat. Bár a román nyelvet jobban beszélem mint a magyart, lélekben magyarnak érzem magamat. Az első nyelv amit megtanultam, az a magyar volt, aki megtanította, azt mindenkinél jobban szerettem: a nyújtódi nagymamám. Az igazolványt kérni fogom, és nem látom hogy miért ne kaphatnám meg. Érettségi oklevéllel nem tudom bizonyítani magyarságomat, mert románul vizsgáztam, így az egyházhoz fogok fordulni. A vallásom római katolikus, az anyám magyar, tehát sok más vegyes házasságból származó személyhez hasonlóan, én is jogosult vagyok erre az igazolványra. Az RMDSZ-hez csak a legvégső esetben fogok fordulni, nem akarom azt a megaláztatást elviselni, ami ott várna rám.

A családja hogyan viszonyul ehhez az elhatározásához?

Elmondtam nekik, hogy mit fogok tenni. Nem volt mit csináljanak, el kellett fogadják döntésemet. Egy biztos: rajtam kívül az Agache család egy tagja sem fogja igényelni az igazolványt, még anyám sem. Testvéreim pedig románoknak tartják magukat, nem is tudnak olyan jól beszélni magyarul, mint én.

Bartos Lóránt

***************************

To: Această adresă de e-mail este protejată de spamboţi; aveţi nevoie de activarea JavaScript-ului pentru a o vizualiza

Stimata redactie,

va rog sa transmiteti urmatoarele mici precizari doamnei Ferencz Éva in legatura cu articolul aparut referitor la placa comemorativa. Aceste precizari nu doresc sa fie un drept la replica ci doar o mica informare pentru doamna Ferencz.

Sunt de acord ca trecutul este dureros atit pentru unii locuitori din Tirgu Secuiesc cit si pentru familia Agache. Nu pot fi de acord cu ideea ca tatal meu a violat femei. Nu exista nici o marturie in acest sens cu toate eforturile pe care le-am facut, chiar si prin intermediul ziarului Haromszek.

Si declaratiile despre abuzurile colonelului post mortem Agache Aurel sunt foarte putine ca numar, doar 15 declaratii in 12 ani. O parte din aceste declaratii sunt foarte anemice in a da detalii concrete. Dar stau si ma intreb cum ar fi trebuit sa se comporte maiorul de militie Agache Aurel. Cu siguranta ar fi trebuit sa fie mult mai uman si cu un comportament care sa respecte demnitatea omului pe care il cerceta.

Dar stiti si dumneavoastra care este militianul care era considerat perfect de catre populatie. Acesta era in opinia mea militianul corupt care ar fi inchis ochii la matrapazlicurile pe care le faceau cei din jurul sau.

Am vazut cu ochii mei cum o persoana incerca sa-l imbuneze pe tatal meu cu o suma de bani. Si va rog sa ma credeti ca daca tatal meu ar fi luat 10% din ce i s-a promis ca sa inchida ochii ar fi fost milionar inca de pe vremea lui Ceausescu. Si atunci ce folos sa fi fost violent si santajist si extorcator de fonduri. Nu era nevoie de violenta pentru ca sa obtii bani si bunuri. Ar fi trebuit sa faca ce faceau majoritatea militienilor adica sa inchida ochii si sa deschida buzunarul si totul ar fi fost OK. In ultimii doi ani de zile s-a schimbat si tatal meu si a devenit mai <maleabil> si mai <intelegator> dar era prea tirziu pentru imaginea sa.

Stiu ca el reprezinta in ochii majoritatii dictatura comunista deoarece lui nu i s-a permis sa se transforme asa cum s-au transformat ceilalti colegi ai sai de care astazi nimeni nu sufla nici o vorba. Dar sa stiti ca exista oameni in Tirgu Secuiesc care il regreta pe Agache. Binenteles nu pe acel Agache arogant si violent ca si comportament ci pe Agache care isi facea meseria cu profesionalism. Mi s-a spus ca un cetatean din Tirgu Secuiesc exasperat de jaful si de nedreptatile care se faceau in jurul lui ar fi strigat unor oameni<de aceea l-ati ucis pe Agache ca sa puteti fura in voie>. Ceea ce vreau eu sa subliniez este faptul ca trebuie sa fim mai moderati in atitudine si sa privim cu realism lucrurile si mai ales sa nu incercam sa cosmetizam lucrurile nici de o parte si nici de alta.

Si placa comemorativa nu se refera la Agache militianul ci la un om care a murit in chinuri si care ar fi avut dreptul la viata.

cu stima Agache Aurel

Nem tetszett Agachenak Ferencz Éva írása

Nem replikázik, csak…

informálni akarja lapunk munkatársát. Azzal elektronikus levele első soraiban is egyetért, hogy a múlt egyaránt fájdalmas Kézdivásárhely lakosságának ugyanúgy, mint az Agache családnak. Azt viszont, hogy apja, a post-mortem ezredessé előléptetett Agache Aurel egykori milicista asszonyokat erőszakolt meg, nem fogadja el. Mint ahogy azt sem, hogy emberektől különböző javakat (főleg aranyat – metal galben) kobozott el hivatalosan, vagy kevésbé hivatalosan. Az apja nem erőszakolt meg senkit, írja Agache, hiszen többször tett felhívást sajtón keresztül, hogy jelentkezzenek azok a személyek, akikkel ilyesmi történt.

Az egykori őrnagy erőszakos fellépéseiről is mindössze 15 nyilatkozat létezik – folytatja a levelét az apja emléke előtt plakettal tisztelegni kívánó Agache, aki azt a kérdést is felteszi, hogy a múlt rendszerben az apjának miként kellett volna viselkednie. Valószínűleg emberibb kellett volna legyen – válaszol a saját magának feltett kérdésre. "Önök is tudják, hogy mi történt volna azzal milicistával, aki népszerű a lakosság körében. ő a rendszer szemében a korrupt, romlott rendőr lett volna. Saját szememmel láttam, miként próbálta meg valaki apámat megvesztegetni. Ha a felajánlott pénzösszegnek csak 10 százalékát fogadta volna el, már Ceausescu idejében is milliomos lett volna. Akkor miért lett volna erőszakos? A pénzhez erőszak nélkül is hozzá tudott volna jutni…" – írja Agache Dionisie Aurel, aki azt is hozzáfűzi, hogy vannak olyan emberek Kézdivásárhelyen, kik sajnálják a meglincselt őrnagyot. Zárószavaiban azt írja, hogy nem a rendőr Agachenak kíván emléket állítani a plakettel, hanem az embernek, aki kínok közt halt meg.

Bartos Lóránt

1-7 februarie 2002

***************************

Döntés előtt a kézdivásárhelyi tanács

Agache-emlékplakett a főtéren?

"Ezen a helyen, a város egész lakosságának szeme láttára bestiális módon megöltek egy embert. Aki nem volt sem jobb, sem rosszabb azoknál, akik tétlenül végignézték meglincselését. Emlékezetül, hogy ilyesmi soha többet ne ismétlődjön meg." – ez a szöveg lenne olvasható – román és magyar nyelven – azon az emléktáblán, melyet Agache Aurel kíván elhelyezni városunk főterén, egész pontosan ott, hol apját 1989-ben meglincselték.

Agache Aurel ez ügyben január 14-én tett le kérést a kézdivásárhelyi polgármesteri hivatalnál (449-es számmal iktatták). A beadványban arra kéri a polgármestert, valamint a hivatal illetékeseit, hogy engedélyezzék egy emléktábla elhelyezését azon a helyen, hol apját, a post-mortem ezredessé előléptetett tisztet megölték.

Agache a kérésében kiemeli, hogy gyermeki, fiúi kötelességének tesz eleget ezzel a gesztussal, nincs politikai háttere a dolognak, az egészet az európai szellemiség jegyében tenné. A leleplezésen nem lenne jelen egyetlen politikus sem, az egyház képviselőit sem hívnák meg. Az Agache-családon kívül csak a központi és a helyi sajtó képviselői lennének jelen.

Agache azt is leírja: nincs ellenére, ha valaki egy másik plakettet kívánna tenni az apjáé mellé, ha az illető úgy véli, hogy az általa leírtak nem felelnek meg a valóságnak. Agache a felmerülő költségeket is állná, erre becsületszavát adja. Úgy véli, hogy a kézdivásárhelyi közvélemény már levetkőzte azt a mesterségesen szított ellenszenvet, melyet "bizonyos személyek" keltettek a családja ellen.

Az emlékplakett méretéről, elhelyezéséről és egyéb technikai jellegű részletkérdések ügyében a döntést a polgármesteri hivatal szakembereire bízza. "Abban az esetben, ha negatív döntés születik ez ügyben, megkérem, írjanak címemre, megindokolva a döntést" – írja beadvány végén.

Török Sándor polgármester ezzel kapcsolatosan lapunknak elmondta: Agache kérése a kézdivásárhelyi tanács városrendészeti bizottsága elé van terjesztve és annak függvényében, hogy a bizottság döntést hoz ez ügyben, úgy határidőn belül értesítik az Agache családot.

Bartos Lóránt

***************************

Egy emléktábla margójára

Mire emlékeztessen?

Céhes városunk többszáz-éves történelmének számtalan eseményére, neves személyisé-gére szobrok, emléktáblák, utca-nevek, épületek emlékeztetnek. Kézdivásárhely lakói kegyelettel emlékeznek őseikre. Városunk minden egyes köztéri szobra, emléktáblája, történelmi fontos-ságú kegyhelye a tiszteletadás közösségi igényéből született.

Most egy család tagjai egy olyan embernek akarnak emléktáblát állítani, aki a közelmúlt eseményei közül a legkegyetle-nebb emlékeit idézi.

Neve hallatán sokunknak még ma is elszorul a torka, mert e névhez a Securitate-n töltött éj-szakák, megerőszakolt nők, ártatlanul elhurcolt emberek, halálba hajszolt áldozatok, törvénytelenül elkobzott értéktárgyak, külföldre menekült otthontalanok emléke tapad. A retteneté, melyet előtte, sem utána, soha semmilyen kor nem volt képes előidézni városunk történelmé-ben.

Ha valaki erre akar emlékeztetni bennünket, ám tegye. Lehet, hogy van hatalma keresz-tülvinni, akaratunk ellenére is. Egy dologgal viszont számolni kell. Azzal, hogy mire emlékszik Kézdivásárhely Agache Aurel post-mortem ezredes kapcsán.

Ez az ember, amint mondják – üres kézzel érkezett, s amikor távozott, magával vitte számtalan magyar ember nyugalmát, álmait, vágyait, szabadságát. Kéz-divásárhelyt erre emlékeztetné ennek az embernek az emléktáblája. És azokra, akik még ma is börtönben sínylődnek, vagy otthontalanul bujdosnak a nagy-világban. Hogy voltak korok, me-lyek felhatalmaztak egyes sze-mélyeket, intézményeket arra, hogy alapvető emberi jogokat lábbal tiporhassanak. Arra is emlékeztethet, hogy vannak helyze-tek, amikor még a bibliai Tíz-parancsolat erkölcsi törvénye is értékét veszti. És végső soron, emlékeztethet arra, hogy voltak és még lehetnek korok, amikor az árulók testét felnégyelték, és a négy legmagasabb vár fokára tűzték. Emlékeztetőül, figyel-meztetőül.

Lehet, hogy az Agache-emléktábla éppen az emlékezet iIyen várfokává emelné Kézdi-vásárhelyt. Emlékeztető városunk polgárainak, hogy minden kor megszüli a maga a hőseit és mártírjait, akik értünk és helyettünk vállalják fel a küzdelmet. Figyelmeztető azoknak, akik bár-milyen rendszer támogatását élvezve arra vetemednének, hogy magukat felsőbbrendűnek, hatalmasabbnak, törvény fölöttinek tartsák azoknál, akikért vannak.

Ferencz Éva

25-31 ianuarie 2002

***************************

Újabb halasztás Héjja Dezső ügyében

A múlt szerda délelőtti tárgyaláson sem született ítélet Héjja Dezső ügyében. Mint ismeretes, Héjja betegségére hivatkozva kérte a börtönbüntetés megszakítását. Amint a Hargita Népe napilap megtudta, az ügyben több, egymásnak ellentmondó orvos szakértői vélemény van, ezért az ügyész kérésére, a törvénynek megfelelően, a bukaresti szakintézettől kérnek véleményezést. A következő tárgyalást január 16-ra tuzték ki. Az Agache-per másik elítéltjének, Reiner Antalnak ügye viszont a szerdai tárgyaláson lezáródott. Reiner – mert az orvos szakértők szerint alkalmas a börtönbüntetés letöltésére – visszavonta büntetés megszakítási kérelmét.

***************************

Az Agache-ügy legújabb fejleményei

Kényszervégrehajtás

December 3-án került sor a Kovászna megyei törvényszéken a második és egyben a végsô tárgyalásra az ún. Agache-ügyben elítéltek vagyonának elkobzását illetôen. Ez jelen pillanatban egyedül Reiner Antalt érinti.

A tárgyaláson az elhunyt ôrnagy fián – Agache Dionisie Aurelen – kívül Héjja Dezsô és Reiner Antal elítéltek voltak jelen, akiket a csíkszeredai börtönbôl szállítottak a bíróságra.

Gabriel Stefanita bírónô elsôként Reiner Antalnak adott szót, aki elmondta: továbbra is fenntartja, hogy ártatlan, éppen ezért nem érzi, hogy kártérítést kellene fizetnie az Agache családnak. Reiner után az ifjabb Agache jutott szóhoz, aki kijelentette: ha az elítéltek beismerik bűnösségüket, akkor eláll követeléseitôl.

Héjja Dezsô mindössze ennyit fűzött hozzá a dologhoz: “Nu înteleg, cum mucosul asta învârte justitia printre degete” (azaz: nem értem, hogy ez a taknyos hogyan forgathatja az ujja körül az igazságszolgáltatást), majd hozzátette: “Miért kell nekünk erkölcsi kártérítést fizetnünk, ha figyelembe vesszük, hogy az apja milliókat lopott.” Ebben a pillanatban a bírónô közbelépett, leállította Héjja dühkitörését. Agache azt kérte, hogy a jegyzôkönyvbe foglalják bele: Héjja taknyosnak nevezte, ezért a késôbbiekben bíróság elé fogja citálni.

A bírósági döntést még aznap meghozták, a bíróság Agache javára ítélt: Reiner Antal vagyonát elkobozzák, a Héjjáét illetôen késôbb várható döntés. (Ilyenkor önkéntelenül is eszünkbe jut, hogy Szigethy István még mindig nem fizette ki a Székely Hírmondó munkatársainak azt a jó pár millió lejt, amivel a bíróság döntése értelmében immár másfél éve tartozik; esetében nem alkalmaztak kényszervégrehajtást…)

Agache Aurel törvényszék elé kívánja idézni Héjja Dezsôt a bíróságon elhangzott kijelentései miatt – tudtuk meg a ’89-ben elhunyt ôrnagy fiának hozzánk eljuttatott elektronikus levelébôl.

Bartos Lóránt

***************************

Szabadlábra helyezhetik Héjja Dezsôt

Frunda nem füllentett

Érdekes hír jelent meg a Hargita Népe című napilap pénteki számában. A cikkíró, Szondy Zoltán az Agache-per elítéltjeinek ügyvédjét, Frunda György szenátort idézi, aki szerint minden esély megvan arra, hogy még ezen a héten szabadlábra helyezzék Héjja Dezsôt. Frunda szerint a marosvásárhelyi törvényszéki orvos megalapozottnak találta a védelem azon érvelését, miszerint Héjja, egészségügyi állapotára való tekintettel, nem alkalmas a börtönbüntetés letöltésére.

A hír mindannyiunkat örömmel töltött el, csakhogy volt egy kis bökkenô a dologban. Szondy Zoltán a szóban forgó törvényszéki orvost is felhívta telefonon, aki igencsak elcsodálkozott Frunda optimizmusán. Ô – mármint az orvos – ugyanis sem Héjját, sem az iratcsomóját nem vizsgálta meg, így értelemszerűen nem is foglalhatott állást a szabadlábra-helyezés kérdésében.

Nem tehettünk mást, minthogy hétfô délben mi is felhívjuk Frunda Györgyöt, aki tiszta vizet öntött a pohárba.

Félreértésrôl van szó – nyilatkozta lapunknak a szenátor –, ugyanis Héjját egy marosvásárhelyi ortopéd orvos, valamint egy másik szakorvos vizsgálta meg. Az általuk kiállított, a szabadlábra-helyezést javasló bizonylatot én saját szememmel láttam, csak az még nem került a törvényszéki orvos asztalára, amikor Szondy Zoltán érdeklôdött nála. A törvényszéki orvos a bizonylat alapján javasolni fogja a csíkszeredai bíróságnak Héjja Dezsô szabadlábra helyezését, a tárgyalásra akár ezen a héten is sor kerülhet.Bárcsak így lenne!

(k. l. m.)

***************************

Agache második levele az államfőhöz

Nehogy megkegyelmezz!

Agache Aurel Dionisie szerkesztőségünknek (is) eljuttatott egy levelet, amelyben meglehetősen éles hangnemben kritizálja Ion Iliescu államfő és Adrian Casunean Vlad PSD-s képviselő hozzáállását az ún. Agache-ügyhöz. Agache a Cuvântul Nou megyei napilapra is ráhúzza a vizes lepedőt, véleménye szerint a lap "eladta magát" a hatalmon levő politikai pártnak. Az alábbiakban Ion Iliescu államfőnek címzett, szeptember 14-én keltezett levélből tallózunk.

Agache az 16402-es számú június 14-i beadványa után ismét arra kéri Ion Iliescu államfőt, hogy elemezze újra az ügy iratcsomóját, vizsgálja meg a bizonyítékokat, és csak utána hozzon döntést a kegyelmi kérésekkel kapcsolatban. Második beadványában összesíti mindazon kifogásait, melyek szerint a "gyilkosokat" nem szabadna elnöki kegyelemben részesíteni.

Jelen levelének megírását azzal indokolja, hogy június 14-e óta olyan események történtek, amelyek új fényt vetítenek az ún. Agache-ügyre. Elmarasztalóan ír az RMDSZ-ről és a vele együttműködő magyarországi kormányról, véleménye szerint az említettek mindent megtesznek, hogy az igazság ne érvényesüljön. Az ügy egyetlen pozitív mozzanatának tartja, hogy Reiner Antal és Héjja Dezső megkezdték "enyhe" büntetésük letöltését.

Ultranacionalistának bélyegzi Katona Ádámot és Tőkés László püspököt, akik a zetelaki és kézdivásárhelyi elítéltek ügyében agitálnak, kegyelmet és teljes rehabilitációt követelnek. A levél szerint Markó Béla RMDSZ elnök, Frunda György szenátor és Tamás Sándor képviselő olyan politikát folytat, mely szerint nem a gyilkosok, hanem a meggyilkoltak a hibásak és forradalmi tettnek minősítik a történteket. E három személy - írja Agache - azt állítja, hogy a meggyilkoltak a Ceausescu rezsim hű védelmezői voltak, akik pisztollyal a kezükben védték a rendszert.

A levélben Csurka István MIÉP-es képviselő és Németh Zsolt külügyi államtitkár neve is olvasható, akik az Agache-ügyet etnikai alapon folyó herce-hurcának, magyarellenes megnyilvánulásnak minősítették. Az utolsó pofoncsapás akkor érte a romániai gyenge igazságszolgáltatást, amikor a magyar bíróság elvetette Paizs Ottó kiadását, annak ellenére, hogy nemzetközi körözést indított ellene az Interpol. Agache felhívja az elnök figyelmét arra a tényre is, hogy a kegyelmi kérések szépen megfogalmazott iratok, melyek nem tartalmaznak olyan mondatokat, ami az olvasót arra indítaná, hogy alaposabban kivizsgálja az esetet.

"Ön azt fogja ott olvasni, hogy a «szegény» Héjja Dezső nagyon beteg és nem bírja ki a börtönbüntetésének letöltését, így az elnöki kegyelem gyakorlása egy szép, humánus tett lenne. A valóságban a törvényszéki, ill. a kézdivásárhelyi orvosok egyhangúlag azt állapították meg, hogy Héjja alkalmas a börtönbüntetés letöltésére."

Agache kitér az államfő választások előtti egyik kijelentésére is (ezt nemrég Frunda György a Romániai Magyar Szóban felemlegette), mely szerint kegyelmet gyakorol a forradalom alatt történtekben szereplő polgároknak. "A hatalom iránti vágy olyan nagy volt, hogy ráléphetett az alkotmány elnöki kegyelem gyakorlására vonatkozó kitétjeire. Egy demokratikus országban az elnök, aki gyilkosoknak kegyelmez meg, hogy betarthassa a kampányban tett ígéreteit, anélkül, hogy ismerné az ügy összes mozzanatát, igazságos döntéshozatal érdekében egyetlen percig sem ülhetne az elnöki székben. Nyomban le kellene mondania és távoznia kellene a történelem mellékajtaján".

Sz. H.

***************************

A marosvásárhelyi SZKT állásfoglalása az Agache- ügyben

A romániai magyar közvélemény, valamint az RMDSZ különböző testületei és szervezetei megdöbbenéssel vették tudomásul, hogy a romániai igazságszolgáltatás az úgynevezett "Agache" ügyben megrendezett perek vádlottjait börtönbüntetéssel sújtotta.

Ez a tény egyedülálló a romániai igazságszolgáltatásban és etnikai diszkriminációs jellegu, hiszen 1989 decemberében Kézdivásárhelyen sem történt más, mint Románia sok más városában és falvában.

Az időközben forradalmi hősnek kikiáltott milicistatiszt a népharag áldozata lett, haláláért nem vonható felelősségre egyik vagy másik személy a forradalom résztvevői közül.

A bírósági eljárások sorozta, ezek lebonyolítási módja arra vall, hogy elrettentő példának szánták, politikai és etnikai meggondolásokból, a romániai magyarság megfélemlítésére.

Az SZKT elítéli ezt az eljárást, teljes együttérzést vállal az elítéltekkel és ezek családjaival, és felkéri az RMDSZ vezetőségét, hogy továbbra is tegyen meg mindent az elítéltek érdekében.

Mivel az RMDSZ eddigi eljárásai és felhívásai nem hoztak eredményt, az SZKT követeli az etnikai diszkriminációból kiinduló téves ítélet következményeinek megszüntetését, és úgy véli, hogy az "Agache" ügy ilyen jellegu kezelése rossz fényt vet a romániai demokráciára és igazságszolgáltatásra.

Ugyanakkor felkérjük Ion Iliescu urat, Románia elnökét, hogy alkotmányos jogaival élve gyakoroljon kegyelmet Héjja Dezső és Reiner Antal, súlyos betegségük ellenére börtönbe zárt áldozatok részére.

***************************

A magyar kormány és az Agache-ügy áldozatai

"Koncepciós perrel van dolgunk"

Országgyűlési interpelláció Németh Zsolt politikai államtitkárhoz – Budapest, 2001. szeptember 4.

DR. BOGDÁN EMIL (MIÉP):

Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az 1989-es romániai úgynevezett forradalom zavaros eseményei ma is szedik magyar áldozataikat. Ismeretes, hogy az amnesztiarendelet ellenére három székely helységben eljárás indult a népharag feltételezett kinyilvánítói ellen. Hét zetelaki és oroszhegyi férfit összesen 124 év börtönbüntetésre ítéltek, kettőt közülük öngyilkosságba kergettek.

Kézdivásárhelyen 11 évig tartott a per, többszörös megszakítással. Itt a gazdasági rendőrség rettegett főnökét lincselte meg az elkeseredett tömeg, s ezért négy bűnbakra mértek háromtól hét évig tartó börtönbüntetést és teljes vagyonelkobzást. Az érintett családok azóta mind felbomlottak, s a vádlottak - egy személy kivételével - el is menekültek Romániából. Az egyetlen, aki helyben maradt, Héja Dezső, négy éve ágyban fekvő, tizenkétszer műtött, nyomorék ember. Őt július 9-én, előzetes értesítés nélkül letartóztatták, s beszállították a sepsiszentgyörgyi rendőrségre. A helyi újság szerint két markos legény ölben hozta be az autóból a rendőrségre.

Tőkés László rámutat felhívásában, hogy az elítéltek 11 évvel a véres események után egy magyarellenes koncepciós per áldozatai lettek, következményeként annak a diszkriminatív jellegű törvényhozási gyakorlatnak, amely kizárólag magyar nemzetiségű polgárokban keresi a bűnbakokat. A cél a megfélemlítés, esetleg az elüldözés. A forradalom közel másfélezer áldozatának a diktatúra oldalán állt gyilkosai viszont továbbra is teljes büntetlenséget élveznek.

Kérdezem államtitkár urat, mit kíván tenni a külügyi kormányzat az etnikai diszkrimináció ilyen kegyetlen, magyarellenes megnyilvánulásai ellen.

Köszönöm. (Taps.)

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár:

Először is szeretném képviselő úrnak megköszönni a kérdését, mert azt hiszem, nagyon fontos kérdésre irányította a figyelmet.

Magam is úgy vélem, hogy sztálini időszak pereivel rokon az a per, amelynek lezárulása most következett be Romániában. Csak annyiban különbözik, hogy etnikai jellege van, tehát egy etnikai jellegű, modern koncepciós perrel van dolgunk sajnálatos módon Romániában.

Tudjuk, hogy 1990-ben a 3. számú törvényerejű rendelet kegyelemben részesítette mindazokat, akik 1989. december 22-én éjfélig követtek el bűncselekményeket. Ez a magyar álláspont kiindulópontja. Sajnálatos módon a másodfokú, jogerős ítélet megszületett: 2001. március 26-án a bukaresti legfelsőbb bíróság öt vádlottat három és hét év közötti börtönbüntetésre ítélt.

A román rendőrség – ahogy elmondta képviselő úr – Héja Dezsőt 2001. július 9-én, humanitárius elveket sértő módon tartóztatta le, illetőleg Reiner Antalt, aki hosszú magyarországi tartózkodás után, 2001. augusztus 5-én Románia területén volt, szintén letartóztatták. Mindkettőjüket a csíkszeredai börtönbe szállították, és jelenleg is ott tartják - hangsúlyozom - indokolatlanul fogva őket.

A magyar kormány álláspontja egyértelmű: még ha el is követték volna ezeket a bűncselekményeket ezek az illetők, abban az esetben is az amnesztia alá estek volna, tehát etnikai diszkriminációval van dolgunk. Ezért mind jogi úton, mind politikai úton érvényt kívánunk szerezni a magyar álláspontnak, akár a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság útján, akár kétoldalú politikai érintkezések útján.

Köszönöm szépen a figyelmet.

VI. évfolyam 41. szám 2001. október 11-17.

***************************

Levél az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ platform elnökétôl

Tisztelt Szerkesztôség!

Újra az Emberséget! Alapítvány felhívásáról írok. Szomorúan írom, hogy éppen Kézdivásárhelyrôl meg Esztelnekrôl nem érkezett egyetlen egy adomány sem Alapítványunk folyószámlájára. Pedig kétszer ad, ki gyorsan ad!

Ez a szomorú helyzet sokféle következtetésre késztethet, leghamarabb elôdeink Mária Teréziának adott válasza jutott eszembe, mely az anekdota szerint az vala, hogy adjuk Életünket és vérünket, de zabot nem!

Szíveskedjenek errôl a nem éppen dicsérendô helyzetrôl értesíteni akár ennek a levélnek átadásával a szenátor urat és képviselô urat.

Ugyancsak kérem, városuk és Esztelnek valamennyi felekezetű lelkipásztorának juttassák el Alapítványunk eredeti felhívását, vasárnap szószéken való kihirdetése, illetve az egyházközségeik pénztárának elôvétele végett.

Továbbá kérem, hogy a Székely Hírmondóban ismételten jelentessék meg felhívásunkat, akár átfogalmazva, de mindenképpen a folyószámlák számával együtt.

Egy hete megkerestük a csíkszeredai börtönben rabjainkat. Jó lenne, ha MINÉL ELÔBB követnék példánkat a város, a helyi RMDSZ és az egyházak vezetôi.

Különösen Reiner Antal szorul rá a lelki segítségre, hiszen az esztelnekiek feléje sem néztek. Nem ok nélkül tartják ôt is a börtön betegszobájában!

Ezért kérem, beszéljenek személyesen az esztelneki atyafiakkal is, Reiner szomszédjaival, barátaival a mielôbbi börtönlátogatásuk végett. Egyébként dr. Bogdán Emil magyar országgyűlési képviselô már meglátogatta Héjjáékat a börtönben, s Budapest az én földrajzi ismereteim szerint nem esik közelebb Csíkszeredához, mint Kézdivásárhely.Ne féljenekbörtönbe menni!

Végre egyszer s mindenkorra bele kellene égetnünk minden becsületes magyar embertársunk tudatába, mégpedig elsô sorban éppen Kézdivásárhelyen, az Agache-ügy városában Szabó Dezsô igazságát: MINDEN MAGYAR FELELÔS MINDEN MAGYARÉRT!

A Biblia szerint ugyan nem a gazdagok, hanem a szegény özvegyasszonyok tartják fönn az Egyházat, de éppen ideje lenne ennek a 2 000 éves rossz gyakorlatnak a magyarság vonatkozásában véget vetni, és akár efféle adakozásra késztetni minden jóérzésű honfitársunkat, még pedig a jómódúakat is. Az én nyugdíjam 867 000 lej, ezért másoknak szégyenkezés nélkül koldulok!

Üdvözlettel:

Katona Ádám

Székelyudvarhely, 2001. szeptember 20.

(Helyszűke miatt a levélbôl részleteket közöltünk)

Részlet az Emberséget! Alapítvány felhívásából

Az új évezredben megint kopogtat, megint jelentkezik az Emberséget! Alapítvány, hogy támogassa egy magyarellenes koncepciós per áldoztait: HÉJJA DEZSÔT, akit az 1989. december 22-i kézdivásárhelyi rendôrlincselés ürügyén 4 évi raboskodásra ítéltek, és aki néhány hete a csíkszeredai börtönben raboskodik, illetve a 3 évi börtönbüntetéssel sújtott REINER ANTALT, akit augusztus 4-én tartóztattak le.

Kérjük tehát mindazokat, akikhez eljut felhívásunk, jótékonykodjanak, és pénzadományaikat juttassák el az Emberséget! Alapítvány valamelyik számlájára: lejben - Banca Comercială Româna, Odorheiu Secuiesc, România, cont. nr. 4590001177001, valutában - Banca Comercială Româna, Odorheiu Secuiesc, România, cont. nr. 25112- 46982/ USD.

2001. október 4-10 VI. évfolyam 40. szám

***************************

Halvány esély Héjja és Reiner kiszabadulására

Iliescuval tárgyalt az RMDSZ

A múlt hét csütörtökén figyelemre méltó találkozóra került sor Ion Iliescu és az RMDSZ vezetôi között, ahol többek között kiderült, hogy az államfô megbízható, stabil partnernek tartja érdekvédelmi szövetségünket. Vezetô politikusaink azonban hangot adtak azon meglátásuknak, miszerint támogatásukért nem azt kapták cserébe, amit elvártak volna a kormánypárttól.

A tanácskozáson RMDSZ részrôl a privatizáció gyorsításával, az egyházi ingatlanokkal, illetve a közigazgatási törvénnyel kapcsolatos kérdéseket vetették fel, s magyarázatot kértek Adrian Năstase miniszterelnök és más kormánypárti politikus részérôl elhangzó különbözô, a romániai magyar nemzeti közösségre nézve sértô kijelentésekre. Iliescu a megszokott ellenérvek helyett ezúttal csupán annyit mondott, hogy a kisebbségi kérdésekben az elmúlt idôszakban nagy elôrelépések történtek Romániában, és ez az az út, amelyen tovább kell haladni.

Szóba került az úgynevezett Agache-perben elítélt kézdivásárhelyiek ügye is: vezetôink kérték az államfô segítségét Héjja Dezsô és Reiner Anton esetében, akik immár hosszú hetek óta a csíkszeredai börtönben raboskodnak. Frunda György ugyan már korábban benyújtott egy kegyelmi kérvényt Héjja számára, de elutasításra talált: Iliescu szerint túl súlyos bűncselekmény történt ahhoz, hogy ô egyéni kegyelmet tudjon gyakorolni. Információink szerint az államfô egy, az 1989-es decemberi bűncselekményekre vonatkozó általános amnesztiarendeletet szorgalmaz, ám ezt a parlamentnek kellene elfogadnia. Ez egyben a kézdivásárhelyi elítéltek szabadulását is jelentené.

***************************

Kegyelmet kértek az államfotol

Az utolsó száz méteren

Még csak tervezte a védelem a kézdivásárhelyi elítéltek kegyelmi kérésének leadását az elnöki hivatalhoz, amikor júniusban az Agache-család több tagja írásban (nyílt levélben) juttatta el tiltakozását Bukarestbe és a sajtónak. Az azóta eltelt idoszak alatt, pontosabban 2001. augusztus 31-én iktatták az elnöki hivatalban az Agache-ügyben elítéltek egyrészének – Héjja Dezsonek, Paizs Ottónak és Reiner Antalnak – kegyelmi kérését. Augusztus 23-án pedig nem tárgyalhatták érdemben Héjja ítéletfelfüggesztési kérelmét, így az újabb tárgyalást szeptember 20-ra tűzték ki. Hogy akkor érdemben tárgyalhassanak, feltétel, hogy addig Héjja Dezsot megvizsgálják Bukarestben az orvosszakértoi intézetben. A mozgássérült férfi kivizsgálása ezen idopontig kétséges, mert e célból késon küldték Bukarestbol a csíkszeredai börtön parancsnokához az iratokat, s mivel Csíkszeredából egy héten egyszer van rabszállítás ilyen céllal, nem biztos, hogy Héjját sikerül eljuttatni 20-ig Bukarestbe.

(bokor)

szekelyhirmondo din 14-20 septembrie 2001

***************************

Most mondja!

1. Lát-e reményt arra, hogy az Agache ügyben elítéltek megszabaduljanak a büntetéstol?

2. Egyetért-e az államosított ingatlanok visszaszolgáltatásával?

Bándi Éva, 40 éves, asszisztensno

1. Úgy látom, hogy van esélyük. Nemcsak ok voltak felelosek, egy népítélet miatt nem szabadna néhány embert bezárni.

2. Nekem is van olyan területem, amit az államosítás pillanatában elvettek. Elegendo, ha természetben visszaszolgáltatják, a használatáért nem kérek kártérítést.

Csucsi Antal, 35 éves, szakács

1. Nem látok semmi esélyt arra, hogy megszabaduljanak. Amelyik hazajött, azt nyomban bebörtönözték. Ha külföldön maradnak, akkor még megmenekülhetnek.

2. Egyetértek, de csak egy bizonyos formában. Ha valaki elozoleg az államtól megvásárolt egy ingatlant és benne lakik, azt ne pakolják az utcára, hanem valamilyen úton oldják meg a problémát.

Kerekes István, 63 éves, nyugdíjas

1. Nincs esélyük, hogy eltöröljék büntetésüket. Ha eddig nem tudtak semmit tenni az érdekükben, akkor már késo.

2. Ha valakinek jogos tulajdona volt, akkor vissza kell kapnia. Ha nekem volna, akkor én is vissza szeretném kapni.

Kérdezett: Bartos Lóránt

***************************

Adakozás az elítéltek érdekében

Kopogtat az Emberséget! Alapítvány

Székelyudvarhelyi értelmiségiek egy csoportja 1991. február 20-án hozta létre, a helyi bíróság az év március 21-én pedig bejegyezte az apolitikus, humánus eszméket valló emberbaráti Emberséget! Alapítványt.

Az Emberséget! Alapítvány több mint 10 esztendeje több tucatnyi ártatlanul szenvedő és anyagilag rászoruló embertársunk sorsát igyekezett megkönnyíteni, önkéntes adományok gyűjtése és célba juttatása révén.

Az alapítvány támogatottjai közül a legismertebbek az 1989. december 22-i események ürügyén koncepciós perekben elítélt oroszhegyi és zetelaki magyarok, illetve a marosvásárhelyi 1990. márciusi pogrom áldozatainak (Nagyernye, Sáromberke, Mezőújfalu) nélkülöző családjai és hátramaradottai, valamint a börtönbe zárt Cseresnyés Pál Marosvásárhelyről.

Az új évezredben megint kopogtat, megint jelentkezik az Emberséget! Alapítvány, hogy támogassa egy magyarellenes koncepciós per áldoztait: Héjja Dezsőt, akit az 1989. december 22-i kézdivásárhelyi rendőrlincselés ürügyén 4 évi raboskodásra ítéltek, és aki néhány hete a csíkszeredai börtönben raboskodik, illetve a 3 évi börtönbüntetéssel sújtott Reiner Antalt, akit augusztus 4-én tartóztattak le.

Ugyanakkor ideje elindítani azoknak az oroszhegyi, zetelaki magyaroknak teljes rehabilitálási folyamatát, akik a romániai magyar nemzeti közösség, illetve anyaországunk és a nyugati világ magyarsága példás szolidaritása eredményeként többévi szenvedés után Ion Iliescu elnöki kegyelmével szabadultak ki börtöneikből.

Valamennyien rászorulnak a támogatásra!

Kérjük tehát mindazokat, akikhez eljut felhívásunk, jótékonykodjanak, és pénzadományaikat juttassák el az Emberséget! Alapítvány valamelyik számlájára: lejben - Banca Comercială Română, Odorheiu Secuiesc, România, cont. nr. 4590001177001, valutában - Banca Comercială Română, Odorheiu Secuiesc, România, cont. nr. 25112- 46982/ USD.

Az Emberséget! Alapítvány Kuratóriuma

Székelyudvarhely, Tamási Áron út 15., 4150-Románia

***************************

Körkérdés

Most mondja!

2. Mi a véleménye az Agache-ügyben elítéltek érdekében szervezett adakozásról?

Gráma Márta, 53 éves, fodrásznő

2. Ha arra gyűjtik, amire hirdetik, akkor pozitív kezdeményezésnek tartom.

Kovács Zsombor, 59 éves, nyugdíjas

2. Nagyon üdvös kezdeményezés és meg vagyok győződve, hogy jó helyre megy a befolyó pénz és jól is fog majd a segítség.

Bitai Ferenc, 56 éves, szakács

2. Ártatlan embereket segítenek, így jó ötletnek tartom.

Kérdezett: Bartos Lóránt

Szekely hirmondo din VI. évfolyam 36. szám, 2001. szeptember 7-13

***************************

Emberközelben Horváth Arany

"Szeretem szeretni az embereket"

Az 1989-es forradalom Kézdivásárhelyen találta...

Kolozsvárról december 17-én utaztam Kézdivásárhelyre. Amikor itt is megtört a jég, éppen a régi postánál álltam, és néztem, hogy mit csinálnak az emberek. Égett a rendőrség épülete, az emberek dobálták ki a dossziékat az ablakon. Kiáltottam, hogy állítsák le magukat, hiszen az a mi bizonyítványunk az Isten és a világ előtt. Persze, abban a káoszban senki sem figyelt rám. Itt kitérnék Héjja Dezső esetére is. Hihetetlennek tartom, hogy azt az embert letartóztatták. Azon a decemberi napon azt hallom egy polgártól, hogy "képzeljétek emberek, Agache belénk akart lőni, de szerencsére hátulról leütötték." Kérdezem, hogy ki az az Agache. Ekkor kórusban mondták, hogy ki ő, hány embert megbántott, hányan szenvedtek miatta. Nehéz elképzelni, hogy az ilyen ember post-mortem rangot kap és hőst csinálnak belőle. Előtte meg kellett volna kérdezni az embereket, hogy kit, miért üldözött. Miért is kapta Agache a magas kitüntetést? Halála miatt miért egy beteg embert csuknak börtönbe?

Bartos Lóránt

VI. évfolyam 32. szám 2001. augusztus 10-16.

***************************

Interjú a fogdában

Héjja Dezső zavartnak tűnt

Héjja Dezső egy nappal elszállítása után a megyei rendőr-felügyelőségen interjút adott az újságíróknak. A számos, kérdéseikkel készen álló újságíró láttán az egy éjszakát fogdában tartott férfi szemmel láthatóan elérzékenyült, majd mesélni kezdett: ismertette egészségi állapotát, s kifejtette azon meggyőződését is, hogy ő már teljesen elveszítette bizalmát a román igazságszolgáltatásban.

A megyei rendőr-felügyelőség konferenciatermébe két férfi segítette be Héjja Dezsőt, aki azzal kezdte nyilatkozatát, hogy megmutatta közel négy éve törést szenvedett lábán a még most is váladékozó sebet, majd egészségi állapotáról tájékoztatta a jelenlévő újságírókat. Amint mondotta, látható, hogy nem épült fel a balesete után - habár 12 alkalommal műtötték meg azóta -, s ráadásul nemrég egy epeműtéten is átesett, s a sérve mellett még hasnyálmirigy-gondjai is vannak. Elmehetett volna ő is, mint a többi elítélt - mondta -, de rokkantan kinek az életét nyomorítsa. S mivel maradt, neki kell a többi helyett is bűnhődnie. Azt remélte, hogy legalább augusztus 23-ig, amikorra a bukaresti legfelsőbb törvényszék tűzte ítélet-elhalasztási kérelmének tárgyalását, nem fogják elvinni. De ő már nem hisz a román igazságszolgáltatásban. Amint mondotta, sem ő, sem a védőügyvédje, Frunda György nem kapta kézhez az ítélet jogi indoklását (lapzártáig ez megtörtént - a szerk.), s szerinte ez azért van így, hogy lejárjon az a fél év, ami idő alatt Strassbourgban fellebbezni lehetne.

Mostani elvitelével kapcsolatban Héjja elmondta: a rendőrök megfelelően bántak vele, a nagy sietségben azonban elfelejtette magához venni a gyógyszereit. Tehát nem igaz, hogy a rendőrök nem engedték azokat elhozni, hanem - mivel egyedül volt otthon -, nem jutott eszébe magához venni azokat. A fogdába érkezésekor pedig megvizsgálta egy orvos - mondta.

Ezt követően a román sajtó képviselői faggatták Héjját, arra fektetve hangsúlyt, hogy mikor beszélt utoljára védőügyvédével, illetve kért-e, vagy szándékszik-e kérni elnöki kegyelmet. Héjja Dezső elmondta: letartóztatása után se Frunda Györgygyel, se Tamás Sándor képviselővel - akin keresztül tartja a kapcsolatot a szenátor-ügyvéddel - nem értekezett. (Ezen kérdés különben láthatóan zavarba hozta, s nem tudta megmondani azt sem, mikor beszélt utoljára védőügyvédével, csak annyit mondott, hogy már hetek óta nem.) Az elnöki kegyelemmel kapcsolatban szintén határozatlan volt: ha kérne se kapna - összegezhető álláspontja.

Múlt kedden Constantin Scurtu ezredes, Gheorghe Oprea ezredes és Ioan Crăciun alezredes vettek részt a sajtótájékoztatón, melyen Héjja Dezső letartóztatásával kapcsolatban elmondták: a rendőrség a törvényt alkalmazta azzal, hogy végrehajtotta a letartóztatási parancsot. Héjja ügyében csak a törvényszék mondhatja ki a végső szót, tehát csak akkor kerülhet az elítélt ismét haza, amennyiben elbocsátását előíró ítélet születik, azaz: az ítélet-végrehajtást felfüggesztik. Addig azonban rácsok mögött kell lennie, egyelőre a megyei rendőrség fogdájában. Amint a megyei vezető rendőrök mondották, ők is sajnálják magát az embert, akin látható az állapota. Munkára nem foghatják, de a törvényszéki orvos bizonylata szerint az elítélt kibírja a börtöni körülményeket. A végrehajtó parancsot pedig kommentálni nem lehet.

Csütörtökön, a déli órákban a csíkszeredai börtönbe szállították Héjja Dezsőt - tudtuk meg volt feleségétől, aki kihallgatást kérve Constantin Scurtu ezredestől, kapta a hírt. A beteg férfit az elkülönítőbe helyezték. Az asszony ruhaneműt és élelmiszert vitt Héjjának, amit már nem adhatott át.

- bokor -

VI. évfolyam 29. szám 2001. július 20-26.

***************************

A rendőrök megfenyegették kollégánkat

Scurtu ezredes elnézést kért

Múlt héten hétfőn, előző lapszámunk lezárása napján kaptuk a hírt, hogy Héjja Dezső után jött négy civil rendőr. Néhány perc múlva kollégánk a helyszínen volt, s fotókat készített, amint a rokkant elítéltet besegítik a CV-02-FRC rendszámú rendőrautóba. Pillanatokon belül botrány tört ki a fényképezés miatt. Másnap a megyei rendőrparancsnok, Constatin Scurtu ezredes elnézést kért tőlünk.Az egyik rendőr munkatársunkat, Bartos Lórántot leigazoltatta - helyesen is tette -, azonban nem érte be ennyivel. Szerkesztőnket állásának elveszítésével és bepereléssel fenyegette meg az illető rendőr, amiért az ő engedélye nélkül fényképeket készített arról, hogy Héjja Dezsőt elszállítják.

Amint kedden, a megyei rendőr-felügyelőség szokásos sajtótájékoztatóján közöltük a hírt a megyei rendőrparancsnokkal, annak első reakciója a hírre ez volt: "Nem hiszem."

Majd hozzáfűzte: most hall először a történtekről, s különben is helyén való volt, hogy igazolták a kollégánkat. Ez utóbbival mi is egyetértünk - adtuk tudomására, hozzáfűzve, hogy mi a rendőr embertelen bánásmódját, lekezelő stílusát, fenyegetőzését tesszük szóvá, illetve azt, hogy be akarta szállítani az újságírót a megyei rendőr-felügyelőségre. Ezekkel kapcsolatban Scurtu ezredes elmondta: utánanéz a dolgoknak, de szerinte az igazság valahol középen van. Ebben a pillanatban úgymond mellénk állt egy másik, a konferenciateremben jelenlévő újságíró, aki szerint a valósághoz tartozik, hogy egyes rendőrök esetében tapasztalható az újságírók megfélemlítésére való törekvés. A konkrét esetről szólva az újságíró így fogalmazott: a nagy sietségben a pillanatnyi tájékozatlanság lehetett az oka annak, hogy a rendőr így viselkedett. Ezen véleményét maga a parancsnok is osztotta. Miután más témára terelődött a szó, Scurtu ezredes nem sokkal a búcsúzás előtt visszatért kérdésünkre, mondván: amennyiben a dolgok úgy állnak, ahogyan azt neki közöltük, elnézést kér, nem az adott rendőr, hanem a rendőrség nevében, és azon igyekszik az elkövetkezőkben, hogy hasonló eset ne forduljon elő.

Sz. H.

***************************

Ismét Agache-ügy

Egymás ellen vallottak a vádlottak

A Bukaresti Feljebbviteli Bíróság 2001. február 6-án kezdte meg az Agache-ügy néven elhíresült eset kapcsán az újabb kivizsgálást Paizs Ottó, Héjja Dezső, Filip-Orbán Daniella Kamilla és Konrád János fellebbezése alapján, akik a fővárosi Ítélőtábla döntése ellen tiltakoztak.

A történet ismert. A fentebb felsorolt személyeket több évi börtönre, pénzbírságra, valamint az állampolgári jogoktól való eltiltásra ítélték. Az Agache-ügy immár túllépett a józan ész határain, hiába mozgatnak meg minden törvényes eszközt az ügyvédek, a vádlottak számára ez halvány erőfeszítés. Mert – mint előző lapszámunkban hírül adtuk - Héjja Dezsőt már elvitték.

A Székely Hírmondó szívügyének tekinti az Agache-pert. Jobban, mint bármelyik erdélyi magyar orgánum, hiszen az érintettek Kézdivásárhelynek a lakói, s az incidensre, melynek során a hírhedt milicista életét vesztette, éppen városunkban került sor. Agache Aurel őrnagy nem szorul bemutatásra. Ha élne, akkor sem lett volna soha Emberközelben rovatunk alanya. Mert ismertük. És sokan féltünk tőle. Azt hiszem, sok kézdivásárhelyi remélte, bízott benne, hogy nem kerülnek ismét ártatlan emberek a törvény kezére miatta. Nekik csalódniuk kellett. Agache keze – úgy néz ki – a sírból is visszanyúl, mint a horror-filmekben. Az egyik perbefogott személyt, Héjja Dezsőt nemrégiben letartóztatták.

Lássuk a tényeket. Kezünkben van a Legfelsőbb Bíróság 939/2000 602. sz. határozata. Ez szerint megerősítik az érintettek büntetését. (544/18. nov. 1999), s azt követően magyarázatul szolgál a 2001/márc. 26-i határozat, amelynek alapján Filip-Orbán Daniella Kamillát hét év fegyházra és a közügyektől való öt év eltiltásra ítélik, Héjja Dezsőt négy év börtönre, Paizs Ottót (Octavian) négy év börtönre, Rainer Antont és Konrád Jánost később vették a "halált okozó testi sértés" elkövetői közé. Kézdivásárhelyi magyar emberek tanúvallomása alapján. Azonkívül a vádlottak tíz millió lej kártérítést kénytelenek fizetni Agache özvegyének (temetkezési költségek, halotti tor stb.), valamint egyetemlegesen 50 milliót kénytelenek fizetni az őrnagy özvegyének és négy gyermekének, összesen 250 milliót, erkölcsi kártérítés címén. Az ítélet jogerős.

Sokáig tartotta magát az a híresztelés, miszerint videó- és fotó-felvételek készültek az esetről. A Legfelsőbb Bíróság anyagai között erről szó sincs, az iratok között csak tanúvallomások szerepelnek, csak azokra van utalás.

Hogy kik a tanúk?

Ez a kérdés tevődik fel minden itteni magyarban. Csesznek Olivér, Kozovchkill László (így írja a jegyzőkönyv), Keb(?) Mihail nőgyógyász, Pinti Szilvia, Várdó Vilmos.

A vádlottak ártatlannak vallották magukat. Filip-Orbán Daniella ártatlanságát (azt állította, hogy jelen volt ugyan az eseményeken, de nem bántalmazta a tisztet) cáfolták Hosu Petre, Várdó Vilmos, Kozma Gizella tanúvallomásai, miszerint Filip-Orbán Daniella fém csizmasarokkal több ütést mért Agache őrnagy fejére és gyomrára. Ezt egy másik tanú, Duka Eugen is alátámasztja.

Paizs Ottó ellen Héjja Dezső, Orbán András (Filip Orbán Daniella Kamilla apja), Várdó Vilmos, Kozma Gizella tanúskodtak. Héjja Dezső bűnösségét Hosu Petre, Várdó Vilmos, Kozma Gizella vallomásai támasztják alá, Héjja maga is azt vallotta, hogy Paizs Ottó és őmaga megakadályozták az áldozat kórházba szállítását. Ugyancsak Várdó Vilmos és Kozma Gizella tanúskodása alapján ítélték el Rainer Antont, akit korábban három évi felfüggesztett fegyházbüntetésre ítéltek. Konrád Jánost elsőfokon felmentette a bíróság, de az ügyészség fellebbezése, Pinti Hilda Szilvia, Hosu Petre tanúskodása alapján ítélték el. A jogi indoklás szerint Pinti Szilvia még kitapintotta Agache pulzusát, javasolta, hogy a milicistát kórházba vigyék. Ekkor lépett közbe Konrád János, aki Agache nyaktájékára, valamint mellkasára mért ütéseket, ezután mondta, nem kell kórházba vinni, mert már halott. Konrád Jánost egyébként a rendőrségi nyilvántartásban szereplő fénykép alapján azonosította Hosu Petre, korábban 1,65 m, 30-35 év körüli, barna, bajuszos, sárgafém fogú egyénnek írta le, aki rendkívüli kegyetlenséggel viseltetett az áldozat iránt.

Az Agache-ügy hosszú évek óta foglalkoztatja a közvéleményt. Sokan keserűen mondták: mit ér a törvény, mi hasznunk a szenátorainkból, a képviselőinkből, az ügyvédekből, ha ártatlan emberek meghurcoltatását nem képesek megakadályozni? Igen ám, csakhogy ott vannak a tanúvallomások. Amint láttuk, a vádlottak, családtagjaik vagy éppen ők maguk is egymás ellen vallottak! És ebben a helyzetben valóban értelmetlennek látszik minden erőfeszítés…

Kocsis Cecília

***************************

Újabb felvonás az Agache ügyben

Letartóztatták Héjja Dezsőt

Hétfőn, lapzártánk napján a szentgyörgyi rendőrség munkatársai letartóztatták az Agache ügy egyetlen itthon tartózkodó elítéltjét. Héjja Dezsőt négy civil ruhás rendőr segítette be a Volkswagen Vento típusú, jelzés nélküli rendőrautóba. A kézdivásárhelyi sajtó munkatársai nyomban a helyszínre érkeztek, de már csak néhány fényképet készíthettek. Héjjánál csak a mankóit láttuk, a mozgáskorlátozott embert alig tudták az autóba betenni.

Héjja Dezső a bukaresti bíróságon börtönbüntetése halasztását kérte, egészségügyi állapotára hivatkozva. A legutóbbi tárgyaláson Frunda György szenátor és Tamás Sándor parlamenti képviselő is jelen volt. Az iratcsomó hiányossága miatt a következő tárgyalást augusztus 23-ra tűzték ki. Héjja június 29-én jött ki a kézdivásárhelyi kórházból, ahol műtéten esett át. Héjja Dezső felesége lapunk megjelenésének napján, kedden meglátogathatja férjét a sepsiszentgyörgyi rendőrség fogdájában.

Megfenyegettek...

Miután néhány fényképet készítettünk, az egyik rendőr anélkül, hogy bemutatkozott volna, kérdőre vonta a fényképezés jogosságát, perrel fenyegetett, ill. egy olyan kijelentést is tett, hogy fáradjunk le velük a sepsiszentgyörgyi rendőrségre. Miután udvariatlan hangnemben folyó mondókáját befejezte, leigazolt (felvette a személyi adatokat), majd figyelmeztetett, hogy az elkövetkezőkben ne próbáljunk engedély nélkül fényképeket készíteni. Önként adódik az egyik központi lapban is megfogalmazott kérdés: diktatórikus rendőrségünk van vagy sem? Döntsék el a Tisztelt Olvasók... elvégre "jogállamban" élünk.

Bartos Lóránt

VI. évfolyam 28. szám 2001. július 13-19.

***************************

Halasztottak a Héjja ügyében

Augusztusban döntenek

Bár a cirkuszhoz hasonlító ún. Agache-per már lezárult, az ügy tovább bonyolódik. Egy újabb felvonásra július 28-án került sor Bukarestben. Az Agache-ügyben elítélt Héjja Dezső, aki a "bunösök" közül egyedül tartózkodik az országban, a börtönbüntetésének halasztását kérte, egészségügyi állapotára hivatkozva. A tárgyalást elhalasztották augusztus 23-ra - tudtuk meg Tamás Sándor képviselőtől, aki Frunda György szenátort, az elítélt ügyvédjét elkísérte a tárgyalásra. A halasztásra azért került sor, mert a bukaresti törvényszéki orvostani intézet szakvéleményezése hiányzott az iratcsomóból. A tárgyaláson jelen volt Agache Dionisie Aurel is, a post mortem ezredessé avanzsált Agache Aurel fia.

-lob-

VI. vfolyam 27. szm <2001/hm06027t.htm> 2001. július 6-július 12.

***************************

Az Agache-ügy a román szenátusban

Legyilkosozták Frundát

Június 18-án nem mindennapi, s ráadásul kézdivásárhelyi vonatkozású botránynak adott helyet a román szenátus. A heves szóváltás kirobbantója nem más volt, mint Corneliu Vadim Tudor, aki ez alkalommal Frunda György szenátort vette célba.

A nagyromániás pártvezér napirend előtti felszólalásában felolvasta Aurel Agache 1989. december 22-én Kézdivásárhelyt meglincselt milicista tiszt özvegyének levelét. Mint köztudott, a Legfelsőbb Bíróság nemrégiben jóváhagyta azt az ítéletet, amely 4 és 7 év közötti börtönbüntetéssel sújtotta az Agache-per négy vádlottját, és Frunda szenátor, aki felvállalta a védelmüket, bejelentette, hogy a strasbourgi nemzetközi bírósághoz fellebbez az elítéltek ügyében. A milicista özvegyének üzenetét továbbító C. V. Tudor nemcsak osztotta a levélíró véleményét, aki kemény szavakkal marasztalta el Frunda Györgyöt, mert "szégyentelenül ártatlannak véli férje gyilkosait", hanem amiatt is lehordta, hogy egyáltalán felvállalta a kézdivásárhelyiek védelmét.

,,Szégyentelen gyilkos, eridj Budapestre!" – ilyen, s ehhez hasonló mondatok hagyták el a magyarfóbiában szenvedő honatya száját, miközben az ülés levezetője, Nicolae Văcăroiu szociáldemokrata (kormánypárti) házelnök, volt miniszterelnök jószerével meg se kísérelte civilizált mederbe terelni a vitát.

A Vadim által legyilkosozott Frunda igyekezett a körülményekhez képest megőrizni higgadtságát. Emlékeztetett arra, hogy ez egy elszigetelt eset volt, arra is, hogy Agache őrnagy a legagresszívebb milicista volt a környéken, valósággal terrorizálta a térség lakosait, zsarolta, kifosztotta őket, nőket erőszakolt meg, s egy 24 éves fiatalembert öngyilkosságba kergetett. A tüntetők haragja akkor tetőzött, amikor pisztollyal a kezében állta útját a tömegnek. "Tízezer emberből ilyen körülmények között lehetetlen tévedhetetlenül kiemelni a vétkeseket" - érvelt a jogász-szenátor.

Érvelt, míg hagyták. Míg a nagy-romániás vezér belé nem fojtotta a szót. Az egyik központi román lap szerint Frunda György a szenátus elnökéhez fordulva tiltakozott az opponense által használt "huligán hangnem" ellen. Corneliu Vadim Tudor menten ráreccsintett: "Hé! (román eredetiben: Băi!) Te vagy a huligán! Csúfot uzöl Románia Szenátusából! Bennünket gyilkoltatok, és most a saját országunkban sértegettek minket!" A továbbiakban kilátásba helyezte: "Olyan leckét kapsz, hogy a széked alá esel!" Végül megígérte, hogy pártja őszire elkészíti "az RMDSZ Fekete Könyvét", s ha netán általános amnesztia kihirdetése alkalmával Ion Iliescu államfő a kézdiieket is szabadon engedi, a nemzetközi fórumoknál tesz panaszt. Frunda pedig nem titkolta, hogy a magyar kisebbség elleni felbujtás és az őt ért sérelem miatt a parlament fegyelmi és mentelmi bizottságához fordul, és Strasbourgot is tájékoztatja az esetről.

Sz. H.-információ

http://www.hhrf.org/szekelyhirmondo/VI. vfolyam 26. szm <2001/hm06026t.htm> 2001. június 29-július 4

***************************

Agacheék tiltakoznak

Átok az államfőre

Most, amikor felgyorsultak az események az ún. Agache-perben elítéltek körül, többoldalas tiltakozást fogalmazott meg az Agache család, melyben kifejtik az esetleges elnöki kegyelem iránti ellenzésüket. A Ion Iliescunak címzett tiltakozásban vehemensen bírálják magát az elnököt, sőt, átkot is szórnak rá, amennyiben a kézdivásárhelyi elítélteknek megkegyelmezne.Hogy miért most tiltakoznak? Azért, mert véleményük szerint az RMDSZ tisztségviselői, akik hátulról támogatják a kézdivásárhelyieket, azon ügyködnek, hogy a "hátsó ajtón" szerezzenek elnöki kegyelmet védenceiknek. Ráadásul Tamás Sándor képviselő és Frunda György szenátor pedig ismételten hangoztatta: elnöki kegyelemért folyamodnak.

Kérik tehát, hogy a kegyelem megadásának folyamata átlátszó legyen, tegyenek közzé minden ezzel kapcsolatos dokumentumot, éppen azért, hogy a közvélemény láthassa, miként oldja meg az ügyet az elnöki hivatal.

Amellett, hogy a család minden tagja a maga szemszögéből - gyermek, feleség - kifejti álláspontját, Aurel Agache Dionisie aláhúzottan véleményezi az államfő ez ügyben végrehajtott tetteit, s az esetleges felmentést látva előre, átkozza az államelnököt. Amennyiben felmenti őket - fenyegetőzik a fiú - "soha nem fogok Önnek megbocsátani, s erkölcsi buntársnak tekintem a post mortem ezredes apám, Agache Aurel meggyilkolásában (...) Remélem, lelkét mindig zavarni fogja a megcsúfolt ember képe, akinek életét a Forradalom szemetes ládájába dobták, s nem kívánok egyebet, minthogy Ön életének utolsó napjait olyan rémálomban és fájdalomban töltse, amilyenben élt ez az ember és családja!"

Lapzártakor értesültünk arról, hogy a kézdivásárhelyi orvosok véleményezése alapján összeállított iratcsomóban dr. Adrian Creþu törvényszéki orvos kimutatta: Héjja Dezső kibírja a börtönt.

http://www.hhrf.org/szekelyhirmondo/2001/hm06025t.htmVI.

évfolyam 24. szám 2001…… június 15-21.

***************************

Héjja még itthon van

28-án döntenek sorsáról

Miután már heteken keresztül nyomon követtük Héjja Dezső sorsát, arról értesültünk, hogy e hónap végén dönt a bukaresti törvényszék a kézdivásárhelyi elítélt kérése felett. Bizonyára olvastak már róla, hogy Héjja Dezső Tamás Sándor képviselő révén egy kérést tett le Bukarestben a rá kimondott ítélet végrehajtásának elhalasztása érdekében.

Június 4-én dr. Cretu Adrian megyei törvényszéki orvos megvizsgálta Héjját. Héjja ítélet-elhalasztási kérését június 28-án bírálják el. E tárgyaláson - Tamás Sándor képviselő kérésére - Frunda György fogja képviselni a beteg férfit.

-bokor-

2001. június 8-14.

http://www.hhrf.org/szekelyhirmondo/

***************************

Héjja Dezső kálváriája

Még kórházban van

Olvasóink előtt nem ismeretlen: Héjja Dezső nevére nemrég letartóztatási parancs érkezett Bukarestből. A hír hallattán az újságírók özönére Héjja rosszul lett, kórházba került. Tamás Sándor képviselő Bukarestben tett le kérést Héjja ítéletvégrehajtásának halasztása érdekében. Szerdán ügyészségi orvos vizsgálta meg a beteg elítéltet. Lapzártakor még a kórházban volt.

Héjja Dezsőt 4 évre ítélték el az ún. Agache-perben, különben a kézdivásárhelyi elítéltek közül ő az egyetlen, aki az országban tartózkodik. A többieket - állította apja újratemetésén Agache Aurel Dionisie - az Interpol segítségével hozzák vissza hazájukba. Héjja egy baleset során súlyosan megsérült, azóta ágyhoz kötött beteg. Éppen ezért (is) kérték az ítélet végrehajtásának elhalasztását.

-bokor-

http://www.hhrf.org/szekelyhirmondo/2001/hm06022t.htm

***************************

Letartóztatási parancs Héjjának

Egyelőre itthon maradt

A múlt heti első oldalas fotónk szintén az ún. Agache-perhez kapcsolódott, ugyanúgy, mint most. Tagadni kár: már a múlt héten sejteni lehetett, hogy Agache újratemetését hamarosan követik valamiféle események. Május 24-én, csütörtökön délelőtt három rendőr személyesen adta át a hírt a perben elítélt Héjja Dezsőnek: nevére letartóztatási parancs érkezett Bukarestből, így el kell szállítaniuk őt a megyei rendőrfelügyelőség fogdájába.

Az Sz. H. azon kérdésére, hogy ennyi idő után számított-e erre, a magát ártatlannak valló Héjja Dezső elmondta: még mindig bízott és bízik az igazságtételben, s nem veszítette el abbéli reményét, hogy elnöki kegyelmet vagy strassbourgi kedvező döntést kapjon az ügy.

Az 1997 végén véglegesített iratcsomó szerint lezajlott perben Héjja Dezsőt 4 év börtönbüntetésre és 250 milliós kártérítésre ítélték. A végső, módosíthatatlan ítéletet ez év tavaszán mondta ki a bukaresti legfelsőbb bíróság. Egy ideig csend volt, az Agache újratemetése azonban bebizonyította: felpördültek az ügy körül az események, s érezni lehetett, hogy hamarosan történni fog valami. Nos, be is következett a rettegett, de elkerülhetetlennek tűnő esemény: rendőrök jelentkeztek Héjja Dezsőnél, kétórás felkészülési időt adva (mosakodásra, csomagolásra) a letartóztatás előtt.

A hír hallatán újságírók hada árasztotta el Héjja lakását: megjelent az írott sajtó, a különböző tévécsatornák, s egy-két központi sajtótermék képviselője. Héjja Dezső nem tudván pszichikailag megbirkózni az eseményekkel, rosszul lett, kórházba kellett szállítani. Nincs mit csodálkozni, ennyi megpróbáltatás után csoda, hogy így reagált a hírre. A kézdivásárhelyi sebészeten az ügyeletes orvos vette nyilvántartásba, kérve a beteg kivizsgálását. Héjját tehát csütörtökön nem tudták a megyei rendőrség fogdájába szállítani, egyelőre halasztottak, feltételezhetően addig, míg a beteg elhagyja a kórházat.

Héjja Dezső egy súlyos közúti baleset után II. fokú rokkant maradt, az 54 éves férfi mozgása igen korlátozott, ágyhoz kötve éli a per miatt amúgyis keserű napjait. Határozottan hangoztatja ártatlanságát, s vallja még ma is, hogy egyetlen hibája legfennebb az, hogy magyarnak született.

Feltételezhető, hogy mire jelen lapszámunk megjelenik, újabb fejleménye lesz az ügynek. Értesüléseink szerint lapzártakor Héjja Dezső még a kórházban volt, Tamás Sándor képviselő pedig Bukarestben az ítéletvégrehajtás elhalasztását célzó kérést nyújtott be.

-bokor- VI. évfolyam 22. szám …2001. június 1-7.

***************************

Szertartás az ortodox templomban

Újratemették Agachet

Rendkívüli egyházi szertartásnak adott otthont szombat délelőtt a kézdivásárhelyi ortodox templom: néhai Agache Aurel milicista őrnagy holttestét Feketehalomra (Codlea) történő szállítása közben több mint egy órás megemlékezést tartottak a nemrég felépített templomban. Az apja "megölésében" (lincselésében) szerepet játszó, jelen pillanatban Magyarországon tartózkodó személyeket az Interpol segítségével hozzák haza – közölte az Sz. H.-nak Agache Aurel Dionisie, a volt milicista őrnagy fia.

Agache Aurel Dionisie, az elhunyt őrnagy fia az Sz.H.-nak elmondta: a család úgy döntött, kihantolják a családapa földi maradványait, s Törökhídról (Podul Turcului) Feketehalomra szállítják. Az egykori milicista fia az exhumálásra vonatkozó kérdésünkre elmondta: fiúi kötelességének tesz eleget, lévén, hogy apja az 1989-es eseményeket követően nem részesülhetett rangjához méltó temetésben. Az ortodox templomban megtartott szertartáson, illetve az azt követő "pománán" magas rangú rendőrtisztek és politikusok vettek részt.

A konvoj (kb. 20 jelzéses, ill. meg nem jelölt rendőrautó) 10 óra 30 perckor érkezett meg a Molnár Józsiás utcába. A forgalmat az utca mindkét végén elterelték. A szertartás mintegy 20 percet tartott, az egykori milicista földi maradványait tartalmazó koporsót négy - díszruhába öltözött - rendőr vitte be a templomba, ahol három ortodox pap tartott misét, amelyen a család tagjain kívül belügyminisztériumi alkalmazottak, közeli barátok vettek részt. A kedvezőtlen időjárás miatt (több mint egy órát zuhogott az eső) a tölgyfakoporsót fél egykor hozták ki a templomból, ill. tették be a halottaskocsi szerepét betöltő kombi Daciába. A kocsisor Csernáton felé hagyta el a várost.

Agache a Székely Hírmondónak elmondta: a kézdivásárhelyi ortodox templomban zajlott eseményt kimondottan humán jellegűnek tekinti, s ezért is kérte előzetesen a sajtót arra, hogy a megemlékezésről szóló híradás közlése előtt az információt kezelje bizalmasan. A post mortem ezredessé avanzsált milicista fia azt is tudomásunkra hozta, hogy hazaérkezése után egy sajtóközleményt küld szerkesztőségünknek. Íme a levél:

"Május 19-én Feketehalom municípiumban került sor Agache Aurel (post mortem ezredes) temetésére.

Az 1989-es forradalom alatt mártírhalált halt magas rangú rendőrtiszt exhumálását követő katonai temetés az országos rendőrfelügyelőség támogatásával történt.

A törökhídi (Bakó megye) exhumálást követően a koporsót brassói, dâmbovicai, bakói és hargita megyei rendőrautók kísérték. A kézdivásárhelyi ortodox templomban tartott szertartást Hargita és Kovászna megyék ortodox püspöke, Ioan Selejan celebrálta. Magas rangú jelenlevők: Lazăr Cârjan rendőrtábornok, tartalékba helyezett Stan Aurel tábornok, a Kovászna megyei rendőrfelügyelőség vezetője, Constantin Scurtu ezredes, Bakó, Brassó, Iasi, Hargita és Dâmboviþa megyék rendőrkapitányai, ill. Hargita megye prefektúrájának képviselői.

Az istentisztelet után a gyászmenet Feketehalom municípium temetőjébe érkezett, ahol az elhunyt maradványait a forradalom mártírjainak előírt tisztelettel (Románia himnusza, három sortűz stb.) helyezték az Agache család kriptájába. (...) Az exhumálás, illetve újratemetés mellett az Agache család a következő okok miatt döntött:

1. Az egész család vágya volt, hogy a nekünk immár 11 éve otthont adó Feketehalmon legyenek elhelyezve apám földi maradványai.

2. Édesanyám így sokkal könnyebben tudja a hagyományokat ápolni, amelyeknek a nagy távolság miatt sokkal nehezebben tudott eleget tenni.

3. A román igazságszolgáltatás március 26-án elítélte azt az 5 gyilkost, akik megölték apámat az 1989-es események alatt, akkor, mikor kötelességének tett eleget. A katonai tiszteletadásnak egy szimbolikus jelentése is volt, megadták a végtisztességet annak az embernek, aki a romániai rendőrség egyenruháját viselve esett el, a forradalom egyik mártírjává vált kötelességének teljesítése közben.

P.S. Mivel a koporsó rendkívüli módon konzerválódott, nem volt szükség újra cserélni, így nem kellett a halott maradványaihoz hozzáérni.

Tisztelettel,

Agache Aurel Dionisie."

Kommentár nélkül.

Bartos Lóránt

http://www.hhrf.org/szekelyhirmondo/

VI. évfolyam 21. szám 2001. május 25-május 31

***************************

Agache-ügy

Ujjong a sajtó!

A román sajtó nem hazudtolta meg önmagát az úgynevezett Agache-ügy kapcsán, hiszen a múlt heti ítélethirdetést majd mindegyik napilap megelégedéssel nyugtázta. A magyarellenes kirohanásairól közismert Adevărul vagy National ujjongása nem számít meglepetésnek, ám az egyébként mértéktartó Ziua "értékelése" egyenesen mellbevágó.

A lap többször is, félreérthetetlenül gyilkosoknak (ucigasii) nevezi a perbe fogott hat kézdivásárhelyi magyart, akik 1989. december 22-én a pártbizottság székháza előtt úgymond megtámadták Agache őrnagyot, megkínozták, megölték (l-au omorât), majd gúnyt űztek a holttestével: az egyik szemgödrébe egy pénzérmét nyomtak bele, a másikba pedig a sapkája jelvényét. Tömegről, népítéletről, Agache viselt dolgairól egy szó sincs, arról viszont igen, hogy 1990-ben az őrnagy post mortem ezredesi rangot kapott, s a forradalom mártírjának tekintendő.

Székely Hírmondó, VI. évfolyam 14. szám , 2001. április 6-12.

***************************

Körkérdés

Most mondja!

1. Mi a véleménye az ún. Agache ügy jelenlegi állásáról?

2. Hol létesítene parkírozót Kézdivásárhelyen?

3. Honnan szerzi be a húsvéti bárányt?

Pál Ilona, 48 éves, szakácsnő

1. Nem tudok véleményt nyilvánítani, mert nem foglalkoztam behatóan az üggyel.

2. Legalább két-három helyen kellene parkírozót létesíteni. Én a város legforgalmasabb helyein alakítanám át a terepet ilyen céllal.

3. A piacról nem kell vásárolnom, mert otthon tartunk bárányt.

Fábián Árpád, 65 éves, üzletvezető

1. Sajnálom őket. Véleményem szerint, amióta ez az ügy húzódik, már lehetett volna megoldást találni, hogy ne ítéljék el őket.

2. A Millenniumi Park helyett célszerűbb lett volna parkírozót csinálni.. A tömbházak környéke eléggé zsúfolt.

3. Nem kell megvásárolnom, mert állatot tartunk.

Mátyás Attila, 50 éves, munkanélküli

1. Véleményem szerint az egész ügynek már rég vége kellene hogy legyen. Szerintem a vádlottaknak van igazuk.

2. A tömbházaknál, a forgalmasabb helyen.

3. Faluról szoktam beszerezni, van ismerősöm.

Kérdezett: Bartos Lóránt

***************************

Ítélet az ún. Agache-ügyben

Marad a börtön és a kártérítés

Lapzártakor kaptuk a hírt: a bukaresti Legfelsobb Törvényszéken több halasztás után 2001. március 26-án ítéletet hirdettek az ún. Agache-ügyben. Az ítélet megerosítette a bukaresti Táblabíróságon hozott döntést, elutasítva a vádlottak fellebbezését.Eszerint Konrád Jánost, Reiner Antont 3 év szabadságvesztésre, Filip Orbán Daniela Kamillát 7 év, Paizs Ottót és Héjja Dezso Gyulát 4-4 év börtönbüntetésre ítélték. Agache Aurel telefonon közölte: nem kérték az erkölcsi kártérítés összegének módosítását, marad tehát a 260 milliós fejenkénti összeg, illetve a perköltség. Agache azt is elmondta: az ítélet végleges és módosíthatatlan. O igen csalódott az igazságszolgáltatásban (?!), és fellebbezni fog nemzetközi fórumoknál.

Frunda György szenátor, a háromszéki vádlottak védoügyvéde, hétfon délután lapunk kérdéseire válaszolva megerosítette a fentieket, majd elmondta: a védelem részérol az lesz a következo lépés, hogy egyeztetnek az elítéltek családjával.

Az ügyvéd szándéka, hogy megtámadja az ítéletet a Strassbourgi Emberjogi Bíróságon, egyrészt, s másrészt, hogy kegyelmi kérést szorgalmazzon Bukarestben. Frunda György hozzátette: csalódott az igazságszolgáltatásban, jogtalannak és igazságtalannak tartja az ítéletet. Ugyanis szerinte nemcsak az a cél, hogy megbüntessenek néhány embert, hanem hogy megpecsételjenek egy várost, egy közösséget. Többrol van szó, mint néhány ember elítélésérol - vélte. Törvénytelen az ítélet, mert amit az emberek tettek 1989 decemberében, semmi esetre sem elégíti ki a buncselekmény feltételeit - osztotta meg lapunkkal álláspontját a védoügyvéd.

- bokor -

VI. vfolyam 13. szm <2001/hm06013t.htm> 2001. március 30-április 5.

***************************

Ítéletre várva

Halasztás az ún. Agache-ügyben

Miután többször is vonakodtak ítéletet hozni az ún. Agache-perben, lapzártára (március 19., hétfő) tűzték ki - három halasztás után - a bukaresti Legfelsőbb Bíróságon az időpontot erre a célra. Az érintettek izgatottan várták a fejleményeket, érthető, hisz mindannyiuk idegrendszerét a végsőkig feszítették.

Hétfőn ismét halasztottak - értesüléseink szerint ez volt az utolsó halasztás -, a következő időpontot 2001. március 26-ra, hétfőre tűzték ki.

http://www.hhrf.org/szekelyhirmondo/ VI. évfolyam 12. szám 2001. március 23-március 29

***************************

Újabb halasztás az ún. Agache-ügyben

Miután a febuár 21-i halasztás következtében március 5-re tűzték az ítélethirdetést az ún. Agache-ügyben, hétfőn ismét változtattak az időpoton. A legújabb halasztás szerint március 19-re tűzték napirendre az ítélethirdetést az ügyben vádolt háromszékiek felett.

http://www.hhrf.org/szekelyhirmondo/VI. évfolyam 10. szám 2001. március 9-március 15

***************************

Halasztottak az ún. Agache-perben

Agache fia Kézdire jön?

Szerdán délelőtt 10 óra utánra várták Bukarestben az ítélethirdetést az ún. Agache-perben. Amint kiderült, ismét halasztottak, a következő tárgyalást folyó év március 5-re tűzték.

Múlt szerdán Boldizsár Béla telefonon beszélt Agache Dinonisevel, kérve, vállalja el azt, hogy közönség előtt találkozik az apja által meghurcolt személyekkel, mely alkalommal nyilvános beszélgetésen ismerhetnék meg az érdeklődők is a két fél álláspontját. Boldizsár szerint a néhai őrnagy fia elfogadta a felkérést, s mint mondotta, arra vár, hogy egyeztessenek ez ügyben.

-bokor-

http://www.hhrf.org/szekelyhirmondo/2001/hm06009t.htm

***************************

Amerikában is olvasnak bennünket

Interneten a Hírmondó

Ha némileg megkésve is, de azért igyekszünk lépést tartani a világgal: lapunk felkerült a világhálóra, így megjelenésével egyidôben nem csak Háromszéken olvasható, hanem például Amerikában vagy Ausztráliában is, vagyis a világ bármely pontján. Úgyszintén mostantól a Hírmondó archívuma is megtalálható lesz az interneten, emellett hamarosan más kiadványainkat, többek között a Kísért a múlt Székelyföldön. Az úgynevezett Agache-ügy története című kötetünket is hozzáférhetôvé tesszük. Internetcímünk:

http://www.hhrf.org/szekelyhirmondo

A Székely Hírmondó honlapját az Amerikai Egyesült Államokban székelô, Hámos László nevével fémjelzett magyar emberjogi alapítvány, a Hungarian Human Rights Foundation készítette el, frissitése hetente történik. Ezúton is köszönetet mondunk érte!

Honlapunknak december 6-11. között százhatvan látogatója volt.

V. évfolyam 50. szám 2000. december 15-21

***************************

Az Agache-per "igaz" története a világhálón

A család szemszögébôl másként látják

Szeptember folyamán Aurel Dionisie Agache, a néhai ôrnagy legidôsebb fia az Agache-ügyrôl szóló képekkel és dokumentumokkal gazdagon illusztrált propagandisztikus anyagot tett fel az internetre, melynek - a címe szerint - az a célja, hogy visszaállítsa az igazságot. A bevezetô szövegben a tömeg által meglincselt ôrnagy fia - aki elhunyt apját következetesen post mortem ezredesként emlegeti - azt a térséget vázolja fel, ahol apja szolgálatot teljesített: a Székelyföldet. A magyar ultranacionalizmus déli pontjaként Kézdivásárhelyt, északi pontjaként pedig Székelyudvarhelyt szerepelteti.

Azt írja többek között, hogy 1989 decemberében Kézdivásárhelyen horthysta-fasiszta énekek hangzottak el. Hazugság! Következik a hírhedt Har-Kov Jelentésbôl egy kiragadott idézet, mely a két székely megyében történt december 22-i eseményeket fogalja magába, és egy idézet Az új év vérbe születik (Anul nou se naste în sânge) című könyvbôl, amelyben Gavril Ardelean ezredes, egykori megyei rendôrfônöknek az 1989. december 22-i kézdivásárhelyi eseményekkel kapcsolatos nyilatkozatát közli. Mindezek után a tanúk nyilatkozataiból közöl részleteket, majd a "gyilkosok" jellemzése következik. Például Héjja Dezsôrôl azt írja, hogy "a gyilkosok közül a legerôszakosabb", Reiner Antonról pedig azt, hogy "egy rendkívül erôszakos gyilkos". Nevetséges jelzôk!

A Kísért a múlt Székelyföldön c. könyv sem marad bírálat nélkül. Ifjabb Agache teljesen az ô szemszögébôl tárja a világ elé román nyelvű "cáfolatát", az Agache-ügy "igaz" történetét, a család szemszögébôl nézve. "Hogy tárgyilagos maradjon", csak annyit ismer el, hogy a néhai ôrnagy "a bűnözôkkel szemben rendkívül durva és agresszív nyelvezetet használt, de nem volt a testi erôszak híve". Az általa megvert kézdivásárhelyiek tanúk arra, hogy igenis durva és erôszakos volt, a verés alkalmazásától sem riadt vissza. Ami a múlt év december 22-én a Gábor Áron téren a szülészet elôtt meggyújtott gyertyákat és virágot illeti, azt egyetlen ember és nem "kézdivásárhelyi szélsôséges elemek taposták lábbal". Ifjabb Agache azt is elsírja, hogy többek között a balkáni típusú bürokrácia miatt könnyen lehet, hogy a pernek soha nem lesz vége, és az ügy is elévül majd. Reménykedjünk, hogy a próféta beszél belôle, és Kézdivásárhely tíz éve meghurcolt lakói végleg megszabadulnak Agache ma még kísértô szellemétôl.

V. évfolyam 42. szám 2000. október 20-26.

***************************

Fazakas F. Csilla védőügyvéd: Kusza és logikátlan ítélet

Az ügyvédnőt elsőként a Bukarestben hozott február 15-i ítéletről kérdeztük. Amint elmondta: a vádlottakat börtönbüntetésre ítélték, ráadásul meg kell téríteniük a perköltséget, s temetkezési díjat. Ez a legkevesebb, amit fizetniük kell - mondotta Fazakas F. Csilla -, ugyanis a vádlottaknak, Reiner Antonnak is, egyenként 50 millió lejes fájdalomdíjat kellene fizetniük Agache özvegyének, fiainak és lányának. Egy vádlottnak tehát vagyonába kerül, ha az ítélet jogerős marad. Az ítéletet az ügyvédnő teljesen kuszának és logikátlannak tartja.

- A temetkezési díjat tíz millióra értékelték. Mi a véleménye erről?

- Nem emlékszem, hogy a tárgyalások folyamán bemutattak volna valamilyen dokumentumot, amely igazolná a tíz milliós összeget. Úgy tudom, a temetési költségeknél besegített a rendőrség. A temetésen megkérdeztem az általuk bekért tanútól, mennyibe került a koporsó, a tanú azt mondta, nem tudja, mert azt a rendőrség fizette ki.

- Paizs Ottó, amint megtudta az ítéletet, idegösszeroppanással kórházba került. Héjja Dezső pedig korábban balesete szenvedett, az akkori sérülések ágyhoz kötik. Ennek ellenére elhatározták letartóztatásukat...

- Igen. A kórházba kerülésében közrejátszott a sok hercehurca, melyet a tárgyalások folyamán el kellett szenvednie. Ő majdnem minden tárgyaláson jelen volt, nem vonta ki magát a per alól. Ezért nem értem, miért kellett elhatározni a letartóztatását. A letartóztatási parancs egyelőre még nem érkezett meg Kézdivásárhelyre.

- Annak ellenére, hogy kórházban van, letartóztathatják?

- Attól függ, milyen betegséget állapít meg az orvos. Szerintem, ha valakit nem lehet szállítani, akkor nem tudják elvinni. Bár itt minden elképzelhető.

- Mi történik Héjja Dezsővel?

- A baleset okozta sérülések miatt ágyban fekszik, a mellékhelyiségbe is csak segítséggel tud kimenni. Érthetetlennek tűnik számomra, miért kell egy ilyen egészségi állapotban lévő embert elvinni. Börtönben van a saját lakásán, hisz az ajtón sem tud kimenni.

- Mit tehetnek a vádlottak ügyvédei az ítélet enyhítése, módosítása érdekében?

- Megtesszük a kötelességünket: fellebbezünk. Amennyiben nem járunk sikerrel, ebben a nem jogállamban ez is lehetséges, a Legfelsőbb Törvényszékhez fordulunk vagy pedig külön kegyelmi kérést fogunk benyújtani. Az a szomorú, hogy ha valakit elvisznek a börtönbe, onnan nagyon nehéz kihozni. A négy éves börtönbüntetést egyik vádlott sem bírná ki, hamarosan tragikus vége lenne a pernek (...)

Luka Mária

1999. 9. szám III. 5. - III. 11

***************************

 

 

 

 

 

Există frunze care nu cad, oricât de puternic ar fi vântul. Există clipe, oameni şi fapte care nu se uită, chiar dacă uitarea este o lege a firii.

Acest site îşi propune să prezinte opiniei publice informaţii despre uciderea colonelului post-mortem Agache Aurel, procesul care s-a desfăşurat în perioada cuprinsă între 09 februarie 1998 şi 26 martie 2001, procesele de revizuire dintre anii 2007-2013, precum şi aspectele ce au apărut în ultimii 24 ani, atât în ceea ce priveşte latura politică, juridică, a executării sentinţei atât pe latura penală cât şi civilă pe teritoriul României şi Republicii Ungaria, cât şi procedurile juridice desfăşurate la CEDO şi nu în cele din urmă în ceea ce priveşte manipularea practicată de către grupul de interese care îi reprezintă pe criminali.

Cazul Uciderii Colonelului Post Mortem Agache Aurel